kultúrGYOM

Kaske Fóka módra

2012-02-09T21:12:00.000+01:00

A Fókatelep címkére klikkelve olvashatod eddigi cikkeimet a zenekarról, illetve az Oláh Annamarival készült riportot is megtalálod a találatok között. Valahogy így hánytam blogra régebben, hogy mi is számomra ez a zene: Három-négy kanál humor, egy csipetnyi dalhajlítás, zúzda olyan érzem-formán, utána spanyol-latin tűzön kicsit melegszik, aztán mehet bele folk, rászórva a tetejére. Utána újból egy kis latin. De az már nagyon durván. Erősen, keményen, és mégis szívet facsaróan. Pszichorepítő Kaske…

Még most is ezt érzem, és egyik kedvenc magyar bandám a Fókatelep. Annak apropóján szedtem elő őket újból, hogy egyrészt pár hónapos kislányom is imádja, másrészt most készítették el legújabb klipjüket a Fokadelic (második LP-jük) lemezükről. A Kaske klipje egyszerű, de jó lett. Nem is akarom véleményezni, úgyis elfogult lenne. Hallgasd, nézd, ha már itt vagy :)

A Fokadelic albumot pedig itt tudod végighallgatni:

2012.02.09. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

A Rumnaplóból kártya naptár lett

2012-02-02T11:04:00.002+01:00

San Juhan hercegei, avagy miként ne adaptáljunk filmbe egy regényt

Amikor először megjelent, már akkor, 2005-ben felfigyeltem Hunter S. Thompson önéletrajzi ihletésű könyvére, a Rumnaplóra. Rögvest el is olvastam, és örömmel konstatáltam, Hunter jobban ír részegen, mint betépve. (Gondoljunk csak a Félelem és reszketés Las Vegasban című munkájára, ahol skizo fíloszként őgyeleg a sivatagban acid mámorban csapkodva a toszom nagy Cadillac-ban a toszom nagy denevéreket.)

Maga a könyv pazar olvasmány volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, pláne, hogy most a film miatt újra kiadták. Kicsit romlott a kinézete, mert a borítón Deppre váltották a rumozgató Huntert, így a kiscsajok biztosan örülnek majd, bár nem egy lányregény, az biztos.

Azt már megszokhattuk, hogy Johnny Depp bármit eljátszik, amit elé tesznek. Többé-kevésbé még jól is csinálja a dolgot, de a mostani alakítása nem több, mint rutinná merevedett bankszámlahizlaló

akció. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy a Doktor (Hunter S. Thompson) és ő valaha még barátok is voltak. Ez pedig egy életrajzi (kevésbé fiktív, még hihető is talán) regény kapcsán a karakter megformálásában csak is csont nélküli előnynek kéne, hogy számítson. De nem számít.

Amber Heard sem villant valami nagyot Chenault szerepében. Hozza a tipikusan bárgyú amerikai turistalányt, hovatovább izgalmak nélkül. A regényben legalább van valami életteli izgalom a karakterében, sőt kulcsszereplő. Ebben a moziban sajnos éppen, hogy megvillanthatja magát és inkább tűnik pótcselekvésnek, mintsem valós főszereplőnek. Hozzá kell tennem, a The Joneses c. majdnem B, majdnem moziban (magyarul Eladó a családom címen adták) simán lemossa a vászonról az "anyukáját" alakító Demi Moore-t. De csak mert rajta tényleg látszik, hogy fiatal.

Visszatérve a cselekményre. Kapásból kihagyták az alkotók azt, ami a leglényegesebb. A megérkezés fontos és zűrös momentuma helyett in medias res kapunk egy hányásában tocsogó delíriumos disznót, aki azon bassza fel magát, hogy nem is igazán értjük miért, csak felkapja a vizet és szétbarmolja a szállodai szobáját.

Az egész San Juani történet tök cikire sikeredett, az egyik legfontosabb karaktert sikerült kihagyniuk az alkotóknak a filmből, Chenault valódi pasiját. A cselekmény a moziban végigülve inkább kínos, mint önfeledt, hiszen a karakterhézagos megformálás mellett a teljes cselekményt felhígították. Mondhatni teljesen zavarossá tették, hatásvadász módon egy delíriumos, drogos álomjelenetet is belepasszíroztak. Érthetetlen.

A regényt komolyan lehet venni, és még jókat is lehet röhögni rajta. Ezzel szemben a filmen csak sírni lehet. Ha akad benne poéngyanús pillanat, hát az is csak erőltetett menet.

Hunter S. Thompson utolsó megjelent könyvében már találni utalást a megfilmesítésre, de igazából már ott is kitűnik, hogy nem igazán izgatta magát a dolgon. Nem vett részt a forgatókönyv írásában sem. Sajnos meg sem élte a film elkészültét.

Összefoglalva: aki még nem olvasott semmit a Doktortól, az gyorsan kezdjen neki, és addig ne is nézzen semmilyen a nevével fémjelzett mozit, mert így csúnyán kiábrándulhat az íróból. Ez a film pedig felejtős, nem csodálkoznék, ha a szupermarketekben 300 forintért dobnák utánunk egy hónapon belül. (Na jó, karácsony előtt már biztosan.)

2012.02.02. [dorba] kultúrGYOM

PUF nektek!

2012-02-02T09:18:00.003+01:00

Álomhatáron innen és túl. Érdekes, a Pál Utcai Fiúk zenekar nekem mindig is csajos zenekarnak tűnt. Talán mert amikor megismerkedtem velük úgy 1990 táján, a lányok hallgatták jobban. A srácok körében, pláne Pécsett a Kispál fanok voltak többen. Később persze a jelző csajozósra módosult , de ez már a múlt. Nem úgy, mint Baltavári Bea Álomhatár című könyve, amely remekbeszabott összefoglalója a zenekar eddigi fennállásának.

Persze itt most lehetett volna valami olyat írni, hogy az elmúlt iksz évnek, de mivel eme zenekartörténeti tanulmánykirándulás majdnem tíz éve jelent meg (na jó, csak nyolc, 2004-ben), és a zenekar is már majdnem 30 éves, ezért tán jobb nem évekkel dobálózni, mert még én is elpirulok, hogy milyen régen lépett be életembe a PUF.

A könyv egyedülállónak mondható a maga nemében, hiszen nem kell lefűzött Pajtás vagy IM évfolyamokat lapozgatnunk ahhoz, hogy elcsípjünk néhány betyártitkos, meg überklafa pillanatot a zenekar életéből. Mindent megkapunk egyben.

A fő irányvonalat az interjúk adják meg az olvasónak. Annak, aki ismeri és szereti, és annak is, aki csak most szeretné megismerni ennek a hazai legendának a születését, tündöklését és stagnálását.

A legizgalmasabb az archív fotók mellett talán annak a több mint hatvan dalnak a szövege és akkordjai, amelyek autentikusan juthatnak el végre a tábortüzek mellé. Hiszen ezután már nem kell azzal bajlódni egy önjelölt gitárosnak sem, hogy jól szedte-e le a kíséretet, vagy csak jobban teszi, ha inkább túlkiabálja a gitárjátékot, egy nyári estén.

A történetek remekbeszabottak, minden egyes mozzanat főként interjú formájában bontakozik ki

előttünk, bár akad benne szubjektív visszaemlékezés is.

Engem mégis csak a fotók nyűgöztek le, a könyv egyfajta divattörténeti vonulatot is vehetne, Dieter

Bohlentől a Hipsterekig címel állná meg legjobban a helyét egy viselettörténeti kalandozásban.

A viszonylag kis példányszámban (1000db) megjelenő könyvet talán még meg tudjátok szerezni
magatoknak, bár lehet, hogy csak könyvtárban lelhető fel. De megéri beiratkozni érte.

Technikai adatok:
Szerző: Baltavári Bea
Cím: Álomhatár
Terjedelem: 256 oldal
Kiadó: Rockszervíz
Megjelenés: 2004
ISBN 963 217202 7

2012.02.02. [dorba] kultúrGYOM

Special Providence: Soul Alert

2012-01-09T20:55:00.000+01:00

Kemény alap és finom harmónia. Valami ilyesmi jut eszembe a Special Providence zenéjéről. Most jelent meg a harmadik albumuk, épp a fülembe szól. Fölösleges bármilyen stílusbeli meghatározás, skatulyázás meg pláne. A srácokat meg kell ismerni, és kész. Hogy miért? Baromi egyszerű a válasz. A fúzió ma már túl divatos, viszont nagyon sok zenekar borzalmasan teszi. Ők épp az egyik kiemelkedő jó példa. Nagyon modern fúziós jazz-metalt tol a négy magyar srác, ha mégis közelíteni akarnánk ezt a különleges hangzást. Ha nem - márpedig távol álljon tőlem bármilyen határok közé szorítás -, egyszerűen csak vázolom, mi jut eszembe, milyen képeket látok, mikor hallgatom a Soul Alert számait.

Special Providence - Lazy Boy by LG Soundcloud 08

Zsebre dugott kézzel a Dunaparton. A hidak karjukat nyújtogatják a hajnalba. Fémsáv nyújtózik, acélkék vonal jelzi a vízszintest. Kétiránypontos perspektíva szívja magába a tájat. A dombok árnyakat feslenek. A reggel halkan üvölti magát a kedves délelőtt mosolygó arcába. A kávé a pultra kerül, a gondolat a fülek mögé. Apró harcok vívják magukat, eldugva, elrejtve, a déli ráncok mögé harapózva. Langyos borzongás csak az este közeledte, a barátom már vár. Sétálunk a sötétedő körút rejtekében, kézen fogom magam. Vagány, hanyag szemöldökkacsintás egy lányra. Vele leéltem már több életet. Gondolatban. Belül. Az éjszaka gondosan betakar, átölelve szeret. Aztán hirtelen minden felém nevet, és az írisz tükrében látom. Rám néz, ért minden betűt, minden pillanatot. Kiragad és eltaszít, felemel és szétzilál, áthajít és széttép. Valahol messze zuhanok felfelé. A lényeg megtalált. A burok kiszakadt, a vonalak elmosódtak, a blör hullámosan hajol rá a létre. Moment. A minden megszületése. Hamis és ócska kis semmiség.

Tracklist:
Babel Confusion (7:24)
Lazy Boy (5:59)
Asparagus (8:20)
K2 (6:13)
Untold Chapter (5:12)
Incredible Flower (8:10)
Standing Still (3:52)
Soul Alert (7:40)
Return To Childhood (3:42)
Fences Of Reality (3:50)

Tagok:
Cséry Zoltán – Keyboards
Kertész Márton – guitar
Fehérvári Attila – bass
Markó Ádám – drums

2012.01.09. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

SP az Artemovszk 38-on!

2012-01-04T20:39:00.001+01:00

Ez egy sajtóanyag. Nem a girnyó espéről, hanem egy ZENÉT játszó bandáról (Special Providence). Mert megérdemlik a srácok. Az új lemez már a lejátszómban, hamarosan lemezkritizálás itt, a gyomon! :) Régebbi cikkek is vannak róluk, kereső lejjebb!

Soul Alert című új nagylemezét mutatja be és nyolcadik születésnapját ünnepli január 12-én a budapesti A38 állóhajón a Special Providence. A progresszív rockot, metalt, jazzt és chilles lazulást egyedien elegyítő, külföldön is rendkívül sikeres magyar zenekar tavasszal itthon és Nyugat-Európa több országában, ősszel pedig Angliában és Japánban turnézik.

Pályafutása egyik legfontosabb koncertjére készül a Special Providence. A zenekar január 12-én a budapesti A38 állóhajón mutatja be a közönségnek Soul Alert című, harmadik nagylemezét, amely a korábbiaknál is tudatosabb és összetettebb, ugyanakkor dallamosabb lett. Az instrumentális zenekar a hagyományokhoz híven az új albumra is meghívott egy énekest, így ezúttal a Turbo frontembere, Tanka Balázs adja elő az egyik Special Providence-dalt. A lemezbemutató koncerten a Subscribe két énekese, Csongor Bálint és Tilk Máté, valamint az after@all utódzenekara, a Haelo is színpadra lép.

A Special Providence a lemezbemutató koncerten egyúttal a nyolcadik születésnapját is ünnepli. A zenekar lemezeit Magyarországon kívül tizenöt országban forgalmazzák. – Büszkék vagyunk arra, amit eddig elértünk. A zenekar alapításakor az volt a célunk, hogy sajátos, csak ránk jellemző, egyedi hangzást alakítsunk ki műfaji kötöttségek és skatulyák nélkül. Az elmúlt nyolc év igazolja, hogy jó úton járunk. Annak ellenére, hogy instrumentális zenét játszunk, komoly rajongói bázist sikerült kiépítenünk itthon és külföldön egyaránt. Mivel nem igazán lehet kategorizálni minket, a zenekar rendszeresen fellép progresszív rock, de ugyanakkor jazz és metal zenei fesztiválokon is – mondta Markó Ádám, a Special Providence dobosa.

A Soul Alert lemezbemutató koncertje után a Special Providence több magyar nagyvárosban lép fel, majd ismét külföldre indul. A fiúk áprilisban Nyugat-Európában turnéznak, köztük Franciaországban, Belgiumban és Németországban, ősszel pedig Angliába és Japánba várják őket a legagyasabb zene kedvelői.

Ízelítő a Special Providence új albumáról:
http://www.youtube.com/watch?v=nTow6YcXxKM

Bővebben:
http://a38.hu/?p=programok&id=2779
www.specialprovidence.hu
www.facebook.com/SpecialProvidence
http://www.myspace.com/specialprovidencehu

FeelHarmony

2011-12-15T22:52:00.000+01:00

2011. november 15-én, 21.00 órától mutatta be első közös albumát Fábián Juli és Sárik Péter a Budapest Jazz Clubban. A fekete hangú díva és a virtuóz jazz-zongoraművész évek óta játszik együtt, szerzőpárosként pedig nemrégiben még a brit szigetország is megismerhette nevüket. A most megjelenő feldolgozáslemez is igazi ínyencség.

A "FeelHarmony" a telt házas koncertek hangulatát idézi, ahol gyakran előfordul, hogy a két sztár még a legelegánsabb jazzklubok közönségét is táncra perdíti! Nemhiába, a repertoár igen széles: legyen az egy olyan jazz örökzöld, mint a "Take Five", egy olyan popklasszikus, mint "Ain't No Sunshine", vagy az Eric Clapton-féle "Change The World" feldolgozása - bármely slágerből vidám jazzt formálnak.

"2008-ban léptünk először duó formációban színpadra. Már az első koncert óriási energiákat szabadított fel mindkettőnkben. A közöttünk született harmóniát és a közönségünkkel való interakciót álmodtuk lemezre" - meséli Fábián Juli.

És igen. Ami eszembe jut erről az albumról. Az nem más. Minthogy. Ez nem album. Ez nem is lemez. :) Mivel ott vagyok. Benn ülök egy hatalmas teremben, ahol gyémántcsillárokból ragyog rám az este. Aztán hirtelen egy füstös jazzkocsmában kortyolom a sörömet, aztán már elegánsan csípőn ragadom a legszebb nőt, akit csak találok a közelben, és a parkett recsegve védekezik a magassarkúk őrült versenyfutása ellen, de a zongora és az ének győz. No meg persze a tánc. Aztán épp sétálok egy hídon, a folyót látom jönni és menni, az emberek foltokként keringenek pályájukon, a napsugarak breakelnek a graffitis falakon, a ránc nevet a ruhán. Aztán pedig csendesen fekszem az ágyon és merengve nézem a merengést. Aztán megint őrületbe kergetem magam, és csak szállok valahol jó magasan, már csak a felhők látnak, az univerzum kitágul, valami mennyei van ebben a kaviárban, az apró golyócskák hosszú útra hívnak, a fodrok lágyak, a tengeré... A hang ébred, a harmónia delel, a fül elélvez, a pillanat pedig győz, és beleírja magát a történelembe. Az enyémbe. Köszi Juli! És köszi Peti! Zsír tényleg ez a koncertlemez, köszönöm ezt az estét!

(és hát igen, Sárik Péterről már írtam a Sárik Péter Trió Pieces lemeze kapcsán. Fábián Juliról pedig az akkor épp búcsúzó Barabás Lőrinc Eklektric kapcsán. Aki esetleg nem ismerte eddig őket, nézzen utánuk :) jobb esetben koncert után ;)

2011.12.15. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Alba Hyseni: Inner Mission

2011-12-10T23:09:00.001+01:00

t.h.e. ___ d.r.u.g.___i.___n.e.e.d.___

utazásba dermedtem. az este éjbe került. a fényfoltok tovaosonnak. a múltnak tűnő most fog történni.
ALBA HYSENI - The Drug I Need by ALBA HYSENI Inner-Mission

a.i.n.’.t.___n.o.___p.e.r.f.e.c.t.___l.i.f.e.___

tekintetből elkapott sztori. csókolóztam a szemeddel. a bulihangja ott ragadt. a tekinteted még mindig velem. holnap is tovább szeretem.minden megtörtént. a sok buta mind okosan néz. a villamos lódul, az arcomonakkora mosoly, mint két budapest.
ALBA HYSENI - Ain't No Perfect Life by ALBA HYSENI Inner-Mission

t.h.e.___s.k.i.n.___g.a.m.e.___

bakelit pörgés. belefordul az egész világ. a lépés magávalhúz. pajkos harapás az ajkakba. kemény tekintet. meleg szív.
ALBA HYSENI -The Skin Game by ALBA HYSENI Inner-Mission

r.e.a.l.i.t.y.___b.l.o.w.___

széjjelszakadva. lüktető vad izmok tánca ráz. villanófények. széthúzott indulatok. tomboló hurrikán. mindent akarok. az egész mindenaz enyém. a moment véget ér. ide jössz. nézel. jól vagy. kérded. kösz. barátokközt ez már csak így megy. valahol ott vagy. szeretlek.
ALBA HYSENI - Reality Blow by ALBA HYSENI Inner-Mission

u.n.i.q.u.e.___

füstbeborulvahajlítjabemagátazéj. kóválygó foszlány apercben. üvöltő dídzséhangban szétkopott őszongorán ütök le egy billentyűt. ahang.
Alba Hyseni - Unique by ALBA HYSENI Inner-Mission

a.d.i.e.u.___(.___f.r.i.e.n.d.___o.f.___s.o.r.r.o.w.___).___

.___
ALBA HYSENI Adieu (My Friend of Sorrow) by ALBA HYSENI Inner-Mission

h.u.n.t.e.r.___

rózsapír hajnalalkony. ecsetvonások. kis szürkék. az égalján. a legtöbb kocsi még alszik. az út megy tovább. nagyon máshol lennék. amunka vár. hétköznapnak hívják. én nem hívom. jön magától. a zene visz. máshová.megyek vele. szeretem. kedves. bájos. emlékek. őket hívja mindig. elő. ésjólesik. a sokminden. a graffitis falak a vonatablakból. a szép lányok anagyvárosból. a boldog magány a próbateremből. a kellemes érzés a tömegből.egyedül.
Alba Hyseni - Hunter by ALBA HYSENI Inner-Mission

b.r.e.a.t.h.i.n.g.___r.a.i.n.___

elmosódó jelen a múlt kövén. jövőbe pillantott momentum amost falán. kedves kis poem. költői kérdés. hátrahagyott pecsét. furcsa léptekaz estében. új évek és régiek. mintha csak most lett volna. hogy ebből mitértesz egyáltalán. nem is biztos. hogy az a fontos. talán csak így kellettlennie.
Alba Hyseni - Breathing Rain by ALBA HYSENI Inner-Mission

r.e.f.l.e.c.t.i.o.n.___

búcsúzáshoz. filmvég. elsétálósan.
Alba Hyseni - Reflection (Feat. Sena) by ALBA HYSENI Inner-Mission

m.y.___h.e.a.r.t.’.s.___s.o.n.g.___

ezt mások úgysem érthetik.
ALBA HYSENI - My Hearts Song by ALBA HYSENI Inner-Mission

e.x.i.t.___(.___p.o.v.e.r.t.y.___).___

mi. ez az egész. igen. annyira jó. veled. velem. valamiegészen különleges. nem tudom megmondani. persze. na jó. de mégis. igen. téged.nekem. szerinted. és szerintem. mi vagyunk. ja. az nem. persze. igen. igen. azölelés a nyakba. a kéz a kézbe. ez mind. természetesen. a pillanat. mindig az akkori.nincs máshogy. kell. veled. velem. neked. nekem. nekünk. vagyunk. egymásnak.pont. és folytatás. köv.
ALBA HYSENI - Exit (End Poverty) feat. Szilvási István by ALBA HYSENI Inner-Mission

t.r.i.c.k.___

neked. csakis. mindet. az összeset. a hegyet. a völgyet. amicsak kell. a napot. a reggellel együtt. a kávéval. a finommal. az olasszal. agőzzel. a hanggal. az ízzel. téged. igen. mindig. nem is. csak most. veled.neked. megyünk. utazás. ez a kulcsszó. nem állunk meg. minek. csak megyünk.örökké. tova a messzeségbe. bele. elkerülve mindent. útbaejtve mindent. csakhogy lássalak. érezzelek. veled legyek. halljalak. szeresselek. meg minden.
Alba Hyseni - Trick by ALBA HYSENI Inner-Mission

és egy elképesztően jó cikk Alba Hyesnivel: Egy balkáni nő Magyarországon
Részlet: "Csakis olyanokkal szeretnék dolgozni, akik a zenének élnek, de fontos, hogy ne kerüljek olyan körforgásba, ahol az anyagi vonzat dominál. Azért akarok zenélni, mert inspirál lelkileg és érzelmileg, nem szeretném, hogy a megélhetésem függjön a zenétől. Remélem, a jövőben is intenzív lesz a zenei életem, sok zenei alkotásom születik majd."

2011.12.10. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Jön az új Special Providence

2011-12-02T12:16:00.001+01:00

Elkészült a Special Providence új, Soul Alert címet viselő nagylemeze. A progresszív rockot, metalt, jazzt illetve chilles lazulást egyedien és mesterien elegyítő négyes januárban tarja lemezbemutató koncertjét az A38 hajón, ahol fellép velük Tanka Balázs, a Turbo frontembere, valamint a Subscribe két énekese, Tilk Máté és Csongor Bálint is.

Nagy utat tett meg a Special Providence, mire bevonult a stúdióba: szeptember végén - október elején Csehországban turnéztak, majd egy rövid itt tartózkodás után már mentek is tovább, egészen Dél-Amerikáig, hogy Francia Guyana székhelyén, a cayenne-i Crescendo Festivalon maguk mögé állítsák a legagyasabb zenék kedvelőit. A sikeres túra után birtokba vették a törökbálinti Supersize Stúdiót, és rögzítették harmadik nagylemezüket.

A zenekar szerint az eddigi legkomplexebb, legprogresszívebb, egyben legdallamosabb albumukat készítették el. Olyan mesterművek sorakoznak rajta, mint a címadó Soul Alert, a Return to Childhood, a K2 vagy az Asparagus. Az instrumentális zenekar lemezein már hagyomány, hogy egy énekes is szerepel rajtuk. Az új albumon a Turbo frontembere, Tanka Balázs énekel egy dalt. A lemezbemutató a megjelenés napján, azaz január 12-én lesz az A38 hajón, ahol Balázs mellett a Subscribe két metalpacsirtája, Csongor Bálint és Tilk Máté is színpadra libben. Az est másik fellépője az after@all utódzenekara, a Haelo, akik szintén azt tűzték ki célul, hogy új lemezüket bemutassák a közönségnek.

Hamarosan lemezkritika az új anyagról!

2011.12.02. kultúrGYOM

ÉBRESZTŐ!

2011-12-02T07:02:00.001+01:00

Fotók: Bese Zoli

Az évtized lemeze címet viseli a Kowalsky meg a Vega legújabb lemeze. A zenekar tíz évét átölelő besztof korong mellé egy tíz új dalból álló új került a kék borító mögé. És akkor ennyi volt a hivatalos duma.

Megint más. Amikor a megjelenés előtt megosztotta Kowa az új anyag három dalát, őszintén megmondom, nem igazán jöttek be. Zeneileg egészen izgalmas volt, de a szöveg kimondottan gyengének tűnt. Aztán már a zene is. Aztán később az egész lemezt hallgatva rájöttem, hogy egyszerűen nem jó passzban kaptak el a dalok, nem jókor hallgattam őket. Úgyhogy összességében többszöri hallgatás után így érzem: egy jól összerakott, új irányba mutató album lett. Megint más. Így kezdtem. És végignézve a Kowa-lemezeken, ez mindegyikről elmondható. És ez így is jó! Bennük van mindig egy kis megújulás - jelenleg nem is kicsi :) -, amely magában hordozza a változást, az élet örök mozgató elemét. Ezzel együtt nekem az albumok hangulata is mindig máshoz kötődik, de mindegyik nagyon pozitív érzéseket ébreszt. És az állandó nem más, mint a gondolatiság, Kowa hangja, életérzése és az odatett rímek, szavak, melyekkel ő folyton csak csal ;). Szóval muszáj továbbgondolni, muszáj azonosulni, nincs mese. Legalábbis az ilyen arcoknak, mint amilyen én vagyok. Meg a többi pár ezer barátnak, akik követik a szív forradalmát.

Kowa egy őszinte jelenség a mai Magyarországon, amit/akit titkolni és megállítani lehetetlen. A zsivány popba burkolt kegyetlen valóság és sprirituálisan egyszerű élettitkok egyfolytában ütnek minden dalban, minden percben. Az évtized lemeze kibővült egy jó adag hangszerrel, és ezzel együtt egy balkáni, olykor klezmeres feelinggel is, ami mellett ugyanúgy megfér az eddig is hozott latinos hangulat, vagy éppen a rockos beütés, és persze Kowa szövegelése :) További hosszadalmas elemzésbe nem megyek bele, az új anyag tényleg egy egységes, pörgős és lassú számokban is jeleskedő tartalmas és jól szóló cucc lett. A másik, régi dalokból összeállított korongot én nem nagyon értékelem, mindig is "lemezhallgató" voltam, válogatást meg a winamp lejátszási listájában bármikor kedvemre összerakok. Persze jó dalok, és lehet hogy még meghallgatom, de inkább végigjátszom az összes lemezt, ha olyan kedvem van. Márpedig sokszor van :).

Köszönjük Kowa, és köszönjük, most már sok-sok meg a Vega, hogy az új formációval ilyen szuper lemezzel indítottatok, és szeretettel várjuk a folytatást! Az embereknek pedig azt üzenem, hogy gondolkodjanak el egy kicsit, ÉBRESZTŐ! A világot egészen másképpen is lehet szemlélni, mint azt szokás... és nem is olyan bonyolult ;)

2011.12.02. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Az évtized lemeze

2011-11-13T11:19:00.001+01:00

Fontos mérföldkőhöz érkezett idén a Kowalsky meg a Vega. A zenekar pontosan tíz éve vonult először stúdióba, hogy elkészítse első nagylemezét. A jubileum alkalmából november 25-én jelenik meg a banda dupla albuma az első tíz év legnagyobb slágereinek felfrissített változataival és tíz új szerzeménnyel.

Nem sok üres hely van mostanában a Kowalsky meg a Vega határidőnaplójában. A fellépések között a zenekar folyamatosan a stúdióban dolgozik, hiszen most készül a hatodik lemezük, ami rögtön dupla album lesz.

– "Azért választottuk az „Az évtized lemeze” címet, mert eljött az ideje, hogy számot vessünk az eddigi pályafutásunkkal, ugyanakkor előre is tekintsünk. A dupla album egyik felén a rajongóink kedvencei szerepelnek majd, amelyekre a Facebook-on szavazhattak. Köztük van például az Új templom épül, az Otthon, édes otthon, a Szarka farka vagy a Herceg fehér lovon. Hat-hét dalt újragondolunk és felfrissítünk. A Forradalom Rt.-t például eredetileg rockosabbra terveztük, mégsem úgy valósult meg. Most viszont visszatértünk ehhez az ötlethez, így a hangzása az élő koncertekre emlékeztet majd. Más számokba pedig trombitát vagy flamenco alapokat csempészünk be" – mondta Kowa, a zenekar dalszerző-szövegíró énekese.

„Az évtized lemeze” dupla album másik felére új szerzemények kerülnek.

– "Tíz új dalt veszünk fel. Most először fordul elő, hogy kizárólag a Kowalsky meg a Vega tagjai játsszák fel a számokat, vagyis nem hívunk olyan zenészeket, akik a koncertjeinken közreműködnek. Vendégeink viszont lesznek: készül egy közös szám az Ocho Macho zenekarral, és egy fantasztikus énekesnővel, de az ő neve maradjon még meglepetés" - tette hozzá Kowa.

A Kowalsky meg a Vega és az Ocho Macho november 25-én közös, lemezmegjelenítő koncertet ad az Illegál Fesztiválon, a budapesti Barba Negra Music Clubban, ahol az elővételben megvásárolt belépők mellé a vendégek ajándékba kapják „Az évtized lemezét”.

A Kowalsky meg a Vega rajongóinak azonban nem kell ilyen sokáig várniuk, hiszen három szám máris hallható a youtube-on!

Kowalsky meg a Vega: Az évtized lemeze
CD 1

1. Ébresztő
2. Születésnapodra
3. Semmi pánik
4. Ég és Föld
5. Mindhalálon túl...
6. Szentlélek Network
7. Hol Volt, Hol nem volt..
8. Csiszolatlan gyémántok
9. Magadban, másokat
10. Nincs nélkül, nincs van
11. Meglepetés dal
12. Meglepetés dal 2

CD 2

1. Ennyi csak
2. Új templom épül
3. Így szép, így jó
4. Kivan ez találva
5. Otthon, édes otthon
6. Fekete lepke
7. Szemenszedett igazság
8. Nem minden szarka farka
9. Többet érdemelsz
10. Minden rendben
11. Nem igaz!
12. Szentimentális bérgyilkos
13. Hotel Eufória
14. Forradalom RT
15. Aszfalt és fehér csík
16. Darsan
17. Balul sül el!
18. Herceg fehér lovon

2011.11.13. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Torres Dani Nádas József idei vendége

2011-10-17T16:05:00.000+02:00

Szemtelenül igényes esemény készül Somogy szívében. A kaposvári festőművész, Nádas József hagyományt teremtett azzal, hogy minden évben új tárlattal várja közönségét. Egyéni, realimpresszionista stílusával, dinamikus színekkel teli és mozgalmas alkotásaival teltházas megnyitókat teremtett a kaposvári művelődési központban. Az intézmény renoválása idén fejeződött be, így 2011. november 7-én az újjáépített Agóra - Együd Árpád Kulturális Központ ad otthont az eseménynek.

Nádas József rendhagyó kiállítás megnyitóival eddig is meglepetést okozott látogatóinak. Idén sem lesz ez másként! Vendégként Torres Danit kérte fel, aki örömmel elfogadta a meghívást. Hogy mi a közös bennük? A válasz egyszerű: a generációkat összekötő mediterrán életérzés és pozitív gondolkodás. Ilyen találkozásokkor történik a csoda. Dani, miután részt vesz a megnyitón, fél héttől az Agóra színháztermében Szula Miklós zenésztársával egy órás latin hangulatú akusztikus koncertet ad az érdeklődőknek. Ide a beugró mindössze 500 Ft.

Aki minderre kíváncsi, a helyszínen vásárolhat belépőt. További információk a www.nadasgaleria.hu és a www.facebook.com/nadasgaleria oldalakon!

Érkezik a legújabb Tiziano :)

2011-10-17T15:45:00.002+02:00

Október 14-én jött ki Tiziano Ferro legújabb száma, a 'La differenza tra me e te'. Ez az első single a legújabb, ötödik nagylemezéről, mely a 'L'amore e una cosa semplice' címet kapja. 2008-ban adta ki legutóbbi albumát, 10 év alatt összesen 5 korongot készített. (persze jó pár millió példányban :) Azt hiszem, ez is jól mutatja, hogy nem sorozatgyártásról van szó, minden lemez és minden dal a helyén van, abszolút letisztult és olyan tizianós.

Az új anyag különlegessége, hogy teljes mértékben élőben rögzítik a dalokat. A felvételek a legendás Los Angeles-i Henson Studióban zajlanak, ahol Tiziano olyan zenészekkel játssza fel a dalokat, mint a gitáros Mike Laundau, a dobos Vinnie Colaiuta és a basszeros Reggie Hamilton.

A 13 számot tartalmazó korongon két duett is hallható lesz, Tiziano most Irene Grandival és a rapper Neslivel fog közösen dalolni. Az új album november végén fog kijönni. Addig is élvezhetjük az új dalt. :)

Sajnos a youtube videókat folyton letörlik, úgyhogy aki szeretné meghallgatni, innen le lehet szedni pár másodperc alatt :)

2011.10.17. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Battery Band: Dreamin' On

2011-10-05T06:52:00.002+02:00

Aki csak a szövegeléseim képeire nézett rá, láthatja, hogy sok olyan arcról, zenéről írok, ami tényleg rétegcuccnak számít, és kevesen ismerik (még). Megint belefutottam egy ilyenbe, mert általában a legjobbak mind megtalálnak. Szinte lesnek rám egy-egy délutáni, esti perc valamelyik kanyarában. Szóval a mai kommunikáció és létforma facebook névre szűkült légterében egyszer csak átdob nekem egy pesti kamasz srác két mp3-at. Hogy nekik van egy zenekaruk, és ezek az első felvételek, mit gondolok róluk. Eléggé elhavazott időszak éppen, úgyhogy egy kicsit pihent mindkét szám a mailes dobozban. Aztán fülest fel, és ráklikk. Nem letölt, csak megnyit.

Első észrevétel természetesen zenén edződött és nagyon kényes fülemnek a jópár intonációs kérdőjel az énekben, az ötletek, hogy itt nem így kéne kísérni dobon, ott meg rátolnék még egy kis effektet a gitárra, esetleg riffbe gyúrnám azt a fokozást, meg ilyen hülyeségek. Na de ezt hamar félretettem, hiszen 15-16 évesekből álló bandáról van szó egyrészt, másrészt első amatőr studió felvétel. Úgyhogy kikapcsoltam a zenészt és a szigorú kritikust magamban, és csak a hangulatra, az egészre próbáltam figyelni. Bejött. Tetszett. Meghallgattam még párszor. És eldöntöttem, hogy írok róluk, mert egyszer - pár év múlva - ha majd befutott csapatként adnak valami brutál nagy koncertet valahol, akkor a koncertajánlóba odacsaphatom, hogy én már előbb felfedeztem őket :)

Komolyra fordítva. A két szám után hamar elkészült még két daluk felvétele, és így feltolták első EP-jüket a szándkláudra. Dreamin' On a címe. Egy magyar nóta, az kicsit lassabb, líraibb, és három angol, pörgősebb. Végighallgattam, és a végén volt a csattanó. Legalábbis nekem, mert az In the night az ütött. Ott már nem tudtam megfékezni a lábamat, ezerrel követte a taktust, és még pár percig bírtam volna azt a szám végi dinamizmust. És a többi dal. Nagyon jól szólnak, igazi slágeres, fülbemászós trackek, mégis baromira tetszik ez az egyéni stílus, ami lazán kiemeli a pop kategóriából az egészet. Bejön az ízléses gitározás, a finom kíséret a dobon, és az énekesnő hangja is kellemes. Sajnos az intonációs gondokat azért nehéz nem észrevenni, mert folyton előjönnek mindegyik dalban, de akkor is azt mondom, hogy bár sok ilyen zenekar kerülne elő! És ne felejtsük el, hogy 15-16 évesekről van szó! Szerintem ez nagy dolog. Ha most itt tartanak, néhány év múlva már profin, totál pontosan fognak szólni a fesztiválokon ezek a szongok.

Dreamin' On EP by Battery Band

Most pedig - ha a sok dumával nem akadályoztam meg az egereddel lefelé történő görgetést, és esetleg fel is csigáztalak ne adj isten - egy interjút olvashatsz Füstös Bálinttal, a zenekar gitárosával. Písz.

[stanley] Hogyan alakult meg a banda és mikor?

[FüstösBálint] Szinte a zenekaralapítás ötlete előbb fogalmazódott meg bennünk, minthogy a tagok többsége hangszert ragadott volna. A zenekarból hárman egy osztályba járunk, én zeneiskolában tanulok kiskorom óta gitározni, a Toma (dob) papájának volt otthon dobfelszerelése így elkezdett dobolni, Áron (gitár) is játszogatott már egy ideje. Kristóffal (basszusgitár) pedig egy évfolyamra járunk. Az erdei iskolában derült ki, hogy ő is zenélget, így adott volt a dolog. Elkezdtünk csörömpölni a nappaliban kis 15w-os erősítőkkel. Hálásak is vagyunk a szüleinknek, hogy akkor elviseltek minket. Aztán szépen lassan beletanultunk, elkezdtünk próbaterembe járni, énekest keresni, internetes hirdetéseket adtunk fel és erre jelentkezett a Lili, akinek szintén semmi tapasztalata nem volt, ahogy egyikünknek sem. Ez volt nagyjából másfél éve.

[stanley] Mikor játszottatok először közönség előtt?

[FüstösBálint] 2010. március 12-én iskolánkban, a Toldy Ferenc Gimnázium kis tornatermében. Nagyrészt feldolgozásokat és az egyik saját számunk egy kezdetleges változatát játszottuk. Ezután szépen születtek a saját számok, nőtt a tapasztalat. Azóta volt szerencsénk játszani a Dürer kert nagytermében, a Zöld Pardonban, az A38 mindkét színpadán és több vidéki helyszínen is felléptünk. Tehetségkutatózni idén márciusban kezdtünk. Számunkra meglepően pozitív kritikákat kaptunk a zsűritől. Legtöbbször sikerült a dobogó valamelyik fokán végeznünk és több alkalommal elhoztuk a legjobb gitáros és basszusgitáros címeket is. Ezek az eredmények mindig hatalmas lökést adnak a zenekarnak és tudatosítják bennünk, hogy még többet, még keményebben kell dolgoznunk, mert van értelme foglalkoznunk a dologgal.

[stanley] Melyik réteget célozzátok meg, vagy inkább így: kik járnak többnyire a koncertjeitekre?

[FüstösBálint] Azokat, akik szeretik az igényes, dallamos zenét és szeretnék jól érezni magukat.

Eddig leginkább barátaink, ismerőseink előtt játszottunk, de egyre több ismeretlen arcot látunk a közönség soraiban. A következő cél, hogy az ismerőseink ismerősei is rendszeresen járjanak a koncertjeinkre.

[stanley] Mi a célotok ezzel a zenekarral?

[FüstösBálint] Szeretnénk jól érezni magunkat és mindig egy lépcsőfokkal feljebb lépni azon a bizonyos ”ranglétrán”. Próbálunk mindig a következő feladatra koncentrálni, nem gondolkodni azon, hogy mi lesz öt év múlva. Amíg érzünk magunkban kellő ambíciót, csináljuk. Jelenleg az október 30-i Dürer kertes koncertünk a legfontosabb, ahol a Pál Utcai Fiúk előtt játszhatunk majd.

[stanley] Szeretnétek tökéletesíteni a játékotokat, tovább fejlődni zenei téren?

[FüstösBálint] Igen, mostanra mindannyian járunk tanárhoz, tanulunk jazzt, zeneelméletet.

[stanley] A korotokhoz olykor furcsán komoly és kifinomult stílust toltok - ez tanult dolog, vagy így jön belülről? Ki írja a dalokat?

[FüstösBálint] Eddig az a dalszerzési folyamat vált be, hogy összegyűjtöttem a többiek témáit, otthon összegyúrtam a sajátjaimmal, lett a dalnak szerkezete, felépítése. Próbákon összeraktuk az instrumentális alapot és erre írt a Lili dallamot és szöveget. Tehát valahol mindenki részt vesz a munkában, így a végeredmény is olyan, amiben minden tag megtalálja azt az elemet, amit ő szeret, ami kedves neki. A stílusunk is valahogy így alakult ki. Alapvetően mindannyian kicsit különböző zenéket hallgatunk és próbáltuk megtalálni a középutat, a közös pontot, amit mindenki szívesen játszik.

[stanley] Mi az ihlet számotokra, és mi a legfőbb mondandó, amit el akartok juttatni a hallgatókhoz?

[FüstösBálint] Átadni azt az érzést, amit a zenélés nyújt nekünk.

Battery Band

Péterffy Lili – ének
Füstös Bálint – gitár
Fehér Áron – gitár
Törőcsik Kristóf – basszusgitár
Czeglédi Tamás –dob

2011.10.05. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Blink 182: Neighborhoods

2011-09-28T15:47:00.003+02:00

http://messyskate.web4.hu/cikk/lemezajanlo-blink-182-neighborhoods

Ezt a cikket találtam a magyar találatok között. 8 év után visszatérni, új lemezt készíteni tényleg merész dolog, a rajongók valószínű ilyenkor valami nagyon jót várnak. Egyet értek Bruneker Emesével, szerintem is egy nagyon jó kezdés után folyamatosan ellaposodó lemezt kaptunk. Viszont az eleje tényleg jó, valóban olyan régi blinkes, néhol egy kicsit betegebb újabb blinkes hangzásokkal, jól eltalálva. Hát ehhez most ennyit tudok hozzáfűzni :)

2011.09.28. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

YONDERBOI '11

2011-09-27T23:16:00.001+02:00

Kicsit úgy minden benne van. Nagyvárosi éjszaka, milyen elcsépelt szóösszetétel. Korai ébredés, késői eszmélés... a karmok nyúlnak bele a sötétbe, a hanyag lustaság sújt pallosával, a keksz nem finom. A mosoly az arcon jó, mint a feszülős farmer, ami nem tetszik, mégis horgyák a lányok, igen, gyével. Leszarom, mondja a rádió, nahát, hogy ilyen is van még. Yonderboi, nem is hallgattam sokáig, de az újlemezazigenfasza. Kicsit olyan lándzsfolkoselektromegilyenek. Bejövős cucc, tudodolyankicsittöbbfüvettekerszbeleféle... :) heheeeeheeee És ez olyan jó. Ja. Hát hogy mi ezt értjük. De ők nem. A többiek. A sok kis fasszopó geci. Ők nem beszélnek így, ők szégyellenek, maguk sem tudjákhogymit. Meg hogy ez elvontmegaltermegándörgrándmegmiafasz. Bazdmeg. Ezmármilyennem? Pedighátmér? Csak néhány hangocska ide-oda rakosgatva. ZENE. Kurvajó....

2011.09.27. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Depresszió: Vízválasztó

2011-09-27T22:47:00.000+02:00

Amíg tart. Ez volt a címe annak a lemeznek, amit először hallgattam rongyosra Halász Feriéktől még 2002 környékén. Hogy mi fogott meg? Tankcsapdához méltó minőség, mégis egyedi és stílusos zenét toltak. Volt benne lendület, erő, és főleg valami nagyon egyedi feeling. Na ezt csak Az ébredés útján lemezükkel tudták fokozni 2006-ban, az megint ütött egyet. Ott érezhető volt a fejlődés, mind technikailag, mind az irányt tekintve. Az Egyensúly is jól szól, de ott sok olyan téma ütötte meg a fülemet, ami túl ismerős volt. A koncertalbumokat meg annyira nem preferálom, a néhány kivétel csak erősíti a szabályt, és azok se a rock műfajába tartoznak.

Viszont most itt a Vízválasztó, ami azt hiszem, tényleg teljesíti tartalmi kötelességét. Egy irdatlanul dinamikus, erőteljes és mégis kifinomult korongot tettek elénk a srácok, ami profin szól, mégis eléggé piszkos és kemény. A legfontosabb pedig, hogy végre pozitív szövegeket hallok! Ez most tudatosult bennem, hogy milyen paradoxon - a Depresszió totál pozitív látásmódú, tanító jellegű szövegekkel hasít a fülbe. Kowa kedves ismerősöm, és szerintem tartalmi szempontból (is) a legelsők között vannak a dalszövegei itthon. Na hát most az a fajta értelmes és érdemes gondolkodás jutott eszembe, mikor hallgattam először odafigyelve a Vízválasztót. Aztán pedig, hogy a Tankcsapdát tartják a legjobb és legnépszerűbb magyar rock bandának. Ezzel nincs is gond, de én lazán kimondom: a Depresszió már rég otthagyta Lukács Laciékat. Félreértés ne essék, jópofák Laci szövegei és jók a témák is (a régebbi lemezeken főleg), de szerintem egy idő után már nagyon semmitmondó, hogy basszunk be, csajozzunk és szívjuk a cigit hajnalig. Feeling, és tizenévesen tényleg tök jó... Meg valahogy el is rontja ez a nagy hajcihő, hogy mindenhonnan ők csöpögnek. Halász Feriék szerintem most egy olyan lemezt tettek le, amivel a hazai rock (nem metál, nem punk stb.) első zenekarává emelkedtek. Örülök nekik, és örömmel hallgatom, mert erővel tölt el, és feldob. Tessék, a legújabb klipjük:

2011.09.27. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

FreshFabrik: Mora

2011-09-27T15:04:00.001+02:00

Hosszas beharangozás és a lemezbemutató utáni hosszas csend után végre tényleg "kézbe" vehetjük a Morát. Érdekes egy ilyen volumenű banda újjáéledése. Valószínű eléggé két részre oszlik a FF rajongótábor. Vannak biztosan új, fiatal tagok, akik nem is igazán ismerik a régi nagy "slágereket", csak az emerkettőnek köszönhetően hallották meg a Womant vagy a Stealing the sunt. Nyilván van egy csomó régi rajongó, akiknek meg az új irány nem jön be annyira, mert "túl nyálas, túl lágy". Én meg úgy vagyok vele, hogy lezártam magamban a Drive my handes korszakot, és megpróbáltam már első hallgatáskor is teljesen tiszta lappal hallgatni az új albumot. Néhány hallgatás után nem bírtam letenni, reggel melóba menet, aztán hazafelé is ez szólt a fülemben. Úgyhogy én csak azt tudom mondani, hogy igen, egészen más, mint a régi FF, és éppen ez a jó benne! Egyfajta modern industrial rockot tolnak, néhol elsőre tényleg már-már fülsértően nyávogós énekkel. Hangulatfüggő, de nekem bejött ez a sok elektronika és effekt. Hallgassátok, aztán várom a ti véleményeteket!

FreshFabrik - MORA by FreshFabrik

Van egy új klip is, a csapat kedvéért beteszem, bár őszintén szólva az első kettő sokkal jobban bejött.

2011.09.27. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Mattafix? Nem! Marlon Roudette

2011-08-22T14:10:00.002+02:00

2007-ben két angol énekes, Marlon Roudette és Preetesh Hirji kiadott egy olyan lemezt, amely bár a könnyűzene kategóriájába tartozik, mégis nagyon bejött nekem. A Rhythm and Hymns számomra egy olyan album, amelyet bármikor szívesen bedobok a lejátszóba, mert szinte mindig jó kedvre derít, különös hangulatával kicsit megnyugtat, ellazít. Inkább egy sajátos világzenei utazásként aposztrofálnám, mint popzeneként.

Gondolom, már beugrott, hogy a Mattafix nevű formációról van szó. Nagy port kavart anno a Big City Life, majd pedig az említett korongról a Living Darfur című sláger. Nekem az első lemezük nem jött be. A második viszont nagyon. Vagyis ez a két srác nem egy egyslágeres csapat lett, mint oly sok más, hanem másodszorra egy sokkal jobb és összetettebb dolgot alkottak.

Azóta várom a folytatást, ami viszont ebben a formában nem valósul meg. A Mattafix ugyanis feloszlott. Ez viszont azt is jelentette, hogy Marlon Roudette szólóprojektbe kezdett. Az énekes bejelentette 2010 novemberében, hogy idén májusban új lemezzel jelentkezik. Mint látjátok, ez kicsit megcsúszott, de ez nem meglepő zenei berkekben. A lényeg, hogy az album, mely Matter Fixed címre hallgat, már elkészült, és a hivatalos - reméljük most már tényleges - megjelenés szeptember 2-án lesz.

Két számot már most is meghallgatunk, az egyik a "What a man" címre hallgató vadonatúj német filmnek a filmzenéje, s egyben az új korong single-je. Ennek a címe New age. A másik egy ingyenesen letölthető új dal, a Brotherhodd of the Broken. Mindkét szám nagyon jól sikerült, nekem legalábbis mindegyik bejön. Kicsit a Rhythm and Hymns folytatásának érzem, és ezt pozitív értelemben mondom :)

Az új lemez számlistája így fog kinézni:

1. Storyline
2. New Age
3. Hold On Me
4. Brotherhood of the Broken
5. Didn't I
6. True To Yourself
7. Riding Home
8. 10 Million
9. Anti Hero
10. The Loss
11. Closer
12. City Like This

2011.08.22. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Pres. 1st DNB gathering

2011-08-16T13:38:00.002+02:00

Thumbs Up = Helyeslés, ezt dobja ki a webfordító, nagy egyetértéssel bólogatok a monitor előtt, ami nem szokásom, ha a webfordírtó is képben van (általában sírok vagy nevetek kínomban). Szeretem az olyan eseményeket, amiknek értelme és célja van, szeretem az olyan eseményeket/ kezdeményezéseket, mint a Thumbs Up.

De mi is ez, merül fel jogosan a kérdés. Egy újabb cool angol nevű mozgalom az éjszakában vagy valami értelmes végre? A kérdést a mozgalom és esemény fővédnöke Mc Blu-ID válaszolta meg:

„Mint MC elég nagy hiányát éreztem a megfelelő minőségű és mennyiségű Drum and Bass kedvelő közönségnek, ezért úgy határoztam sok más zenész kollégámmal egyetemben, hogy teszünk valamit a szcéna újjáélesztéséért! Az első ötletem az volt, hogy szervezek egy kisebb összejövetelt, ahol a legprofibb magyar dj-k és producerek találkozhatnak a lelkes és ambiciózus fiatalokkal. Viszont ha már megszervezünk valamit, ahol dj-k zenélnek, akkor miért ne lehessen ott olyan is, aki mellesleg imádja a Drum and Bass-t?

Az alapkoncepció egy olyan sorozat megalkotása, ahol az elismert vagy éppen még nem ismert dj-k mutathatják meg tudásukat a stílus kedvelőinek. Az esték folyamán teljesen vegyes Drum and Bass stílust játszó dj-k pörgetik a lemezeket, így mindenki megkaphatja a számára ideális partyhangulatot, úgy, hogy közben megadja az esélyt, hogy megszereti az éppen lágyabb vagy pont keményebb tört ütemeket! Ezen koncepció eredményeként lesz megtartva az első rendezvényünk a Blog Music Pub-ban augusztus 26-án.”

Részemről ez több mint kielégítő, a baráti jegyárak (300, ill 500 HUF) és a tényleg színvonalas fellépők listájával kiegészülve pedig az embernek már nincs is más dolga, mint lelkileg felkészülne egy igazi élményszámba menő Drum & Bass bulira.

Tehát partycipőket fel, és kezeket a magasba, mert Aug. 26-án elkezdődik a Thumbs Up!

Akinek tetszik a dolog, és szeretné követni, mi és hogyan alakul, annak nincs más dolga, mint dobni egy „like”-ot az alábbi linkre: http://www.facebook.com/thumbsupdnb , és élvezni, ahogy végigdübörög rajta a basszus.

2011.06.15. [gelu] kultúrGYOM

Barabás Lőrinc - szóló

2011-08-12T12:38:00.001+02:00

EP by barabas-l

Ez a 3 számból álló EP dobta fel a hangulatomat a sok érdektelen, de persze vadonatúj és eredeti tucatdal között. Rá is haraptam gyorsan, hiszen az Eklektric feloszlása óta nem hallottam új Barabás Lőrinc tracket. Sejtettem, hogy nem a megszokott jazz-dnb-elektro-triphop hangzásra kell készülnöm, de nem gondoltam, hogy ekkora váltással találkozom. Elsőre furcsa, vagy inkább csak szokatlan volt Lőrinctől ez a gépi alapokra helyezett zenei világ. Ezzel együtt már az első hallgatásra is bejött. Egy nagyon sokszínű, izgalmas EP-t kaptunk tőle, ami egész sok stílusjegyet hord magán, és ezt jó ízléssel teszi. Facebookon elkaptam Lőrincet és gyorsan leinformáltam, hogy pontosan mit is csinál mostanában.

[stanley] Miként és kikkel folytatod a zenélést?

[Barabás Lőrinc] Jelenleg a live actemmel zenélek. Egy laptop, billentyű és trombita. Emellett az anorganik.org formációban játszom, valamint Vasváry Pál basszusgitáros jazz formációjában.

[stanley] Az EP-n kik zenélnek rajtad kívül?

[Barabás Lőrinc] A felvételen Valerie June énekel és Domonkos Tibor az Óperentzia zenekar billentyűse játszik billentyűn és gitáron.

[stanley] A live actről mondasz pár szót, hogyan képzeljük el?

[Barabás Lőrinc] Élőben groovokat csinálok és trombitálok rájuk, pedálokkal meg effektekkel, meg a laptoppal.

[stanley] Jól hangzik... mindig arra mész, ami épp izgat?

[Barabás Lőrinc] Arra megyek, igen.

[stanley] Lemezt tervezel, esetleg nagyobb koncerteket?

[Barabás Lőrinc] Ezt az új dolgot inkább buli környezetben szeretném megmutatni. De lemez azért lesz majd.

[stanley] Tehát fesztivál helyett mondjuk egy Dürer?

[Barabás Lőrinc] Inkább hajó, idén ez még túl friss a fesztiválokhoz, de jövőre remélem majd megyek oda is, de ott is inkább party sátor mint koncerthelyszín.

[stanley] Mi a fő ihlet számodra, hogyan jön egy-egy dal?

[Barabás Lőrinc] Változó. Van ami konkrét dologhoz köthető, van ami csak úgy jön. Elég sok időt töltök ilyesmivel. Aztán van, hogy félbemarad valami és később veszem elő mint kiindulást, ötletet.

[stanley] Szeretsz egyedül zenélni? Úgy értem, közönség nélkül...

[Barabás Lőrinc] Szeretek. De közönség előtt is szeretek, más a kettő.

[stanley] Ha jól érzem, ez az életed... Foglalkozol mással is egyébként?

[Barabás Lőrinc] Szeretek rablórömizni :)

[stanley] Az tényleg jó, én is ;) Szóval a hobbid a munkád is akkor...

[Barabás Lőrinc] Igen.

[stanley] Ez tök jó. Biztos kérdezték már tőled, de van olyan zenész akár itthon, akár külföldön, akire azt mondod, ő az isten? :)

[Barabás Lőrinc] Az Isten az isten!

[stanley] Zenei berkek istenére gondoltam... :)

[Barabás Lőrinc] Mostanában elég sok elektronikus zenét hallgatok, Mujuice, Fever Ray, de plastikman-t is, nagyon érdekesnek találom ezeket a zenéket. Joshua Redmannel szívesen játszanék, vagy a Sia nevű énekesnő például.

[stanley] Örülök, hogy beszéltünk, remélem lesz még alkalmunk élőben is!

[Barabás Lőrinc] Én is. Köszi.

Lőrinc legközelebb augusztus 20-án játszik az A38 tetőteraszán az Óperentziával, utána pedig live act következik! Jó szórakozást! :)

2011.08.12. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Misztör Múdbörn :)

2011-06-15T10:41:00.010+02:00

HOGYISKEZDJEM? Egyszer csak a mai korban lett még a Csendes és Zajos Óceánon is innen egy nagyon de nagyon jó jazz zenét játszó hazai trió, mely a világ szeleit beindító és a napot is közelebb álmodó harmóniumot teremtett. A következő kis írás és interjú erről a trióról, a Mr. Moodburn újdonatúj csapatáról és legfőképpen zenéjéről fog szólni. Hallgassátok, olvassátok olyan szeretettel, ahogyan mindez készült :)

THE ATMOSPHERE ACADEMY Szürcsölgetett kávé. Teraszos délután. Kicsit felhős. A ború már a múlté, a hangok kicsit még onnan szólnak, méla képek húznak el autók helyett. A körút zaja kedvesen átölel. Ismerős basszusra jön rá a dob, testvérzongora húrjai hasítják a teret. Minden rezdülés mintha már megszólalt volna. A beszéd mégis új. Az erő friss, a szmogot átüti, itt van már az este, inkább a jövőbe révedek. Kellett már ez a dob, jól eső a billentés, vidáman búgnak a húrok a mélyben...

WHORE Sétálok. Az estében felejtett pillanatok ezek. Éjszakai csend fülel. Oda nem illő árnyak a harmóniában. Az idill csak most kezd bogozódni. Beszélgetek magammal. Kedves kis fecsej. Alig látszó sötét. Elbújó dombok, mögöttes tartalmak. Valami hirtelen érzelem. Kába káva, kábé kávé. Melódia a hajnalban, a nap erősen húzza fel magát néhány felhőnyílba kapaszkodva. A reggel már kitört, van ilyen, a kurva életbe. És milyen jól esik...

MAGÁNY Megtörtek az ütemek. Belassul kicsit, aztán felpörög az élet. Kicsit úgy minden ott kavarog. Körülöttem. Bennem. Valami őrült hullámzó örvénylés. A világ kapott szélre, és kitekert faként lóbálja ágait. Az életem lóg körül, és forogva-tombolva tolja magát az arcomba. Totál egyedül vagyok, de itt van velem a minden. Aztán hirtelen eldobom magamtól. Benn ülök egy koncert kellős közepén. Mindig is imádtam. Nem kell már semmi. Nem kell ember, nem kell tárgy, csak a zene kell. A zongora, a basszus és a dob. Szállok, belemerültem a végtelenbe, a folyamatnak nincsen vége. Nem lehet. Nem. Neeeeeeeee... még akarom, még, még, még. És vége. De a fejemben tovább zeng. jóóóóóó :)

Hát ilyen "szokványos" bevezető után akkor azt is elmondom, kik is csinálják ezt a muzsikát, melyről mindez bevillant. Egy fiatal jazz trio, melynek tagjai: Bubenyák Zoltán (zongora, billentyűk), Mihalik Ábel (dobok) és Borbély Mátyás (szerző, basszusgitár). Matyival interjú is készült, kérlek szolgáld ki magad :)

INTERJÚÚÚ [stanley] Mi, ki jelenti számodra elsősorban az ihletet?

[Borbély Mátyás] A legfontosabb ihletet mindig valamilyen személyes érzelmi állapot vagy hangulat adta meg nálam, és ezt szerettem volna megjeleníteni a zenében. Ami azt illeti, egy egész dal részemről azon állt vagy bukott, hogy sikerült-e elég jól lefesteni azokat a hangulatokat, amiket szerettem volna kifejezni. Számomra minden másodlagos ehhez képest.

[stanley] Pár szóban ha mesélnél arról, hogyan is jöttetek össze...

[Borbély Mátyás] Én Bubenyák Zoli nagy rajongója voltam már korábban is, és megkértem akkori tanáromat Szendőfi Balázst, hogy mutasson be neki. Úgy éreztem, itthon nincs nála alkalmasabb személy egy ilyen zenekarba. Esélyes, hogy nem létezne a formáció, ha ő akkor nem mond igent. Ábelnek pedig már ő mutatott be engem. Rendszeresen lenyűgöz mindkettőnket a zenéhez való egyedi hozzáállásával és technikájával.

[stanley] Gondolom hobbi nálatok a zenélés, legalábbis a jazzből nem nagyon lehet megélni itthon...

[Borbély Mátyás] Hát nem jellemző, bár van néhány ember, akinek sikerült. A pénz inkább jelképes ebben a világban. Nem azért vagyunk itt. A pénzét mindenki megoldja más útvonalon, ettől függetlenül azt gondolom, a zenét tartjuk mindhárman hivatásunknak.

[stanley] Milyen stílusokat, fúziót kedveltek még?

[Borbély Mátyás] A fúziós zene maga az, amit a leginkább izgalmasnak tartok, függetlenül attól, hogy mit-mivel kombinálunk össze. Érdekes egyébként, hogy ha megfigyeljük, a könnyűzene egyértelműen abba az irányba halad, ahol nem új műfajok jönnek létre, hanem korábbi műfajok keverednek össze ezzel létrehozva valami újat. Mondhatjuk tehát, hogy a bizonyos értelemben a fúziós zenék világát éljük.

[stanley] Milyen terveitek vannak ezzel a formációval?

[Borbély Mátyás] Rövidtávú terveink között szerepel további dalok felvétele, és ezzel a lemez véglegesítése. A stúdiózáskor fogunk videózni is! Természetesen a koncertezést is folytatjuk, különösen ősszel, a klubok újranyitásának idején lehet majd több bulira számítani. Szeretnénk minél több emberrel megismertetni ezt a zenét.

[stanley] Általában hogy születik meg egy dal?

[Borbély Mátyás] Mindegyik dal elég ihletett pillanatban íródott és általában elég gyorsan. Amikor inspirációt érzek a dalírásra, mindig egyből leülök a hangszerhez vagy zeneszerkesztőhöz, és viszonylag gyorsan végig is írom. Ennek a némi hátránya, hogy elég nyers végeredményt mutatok a zenésztársaimnak, de szerencsére sokat segítettek nekem ilyen téren is.

[stanley] Van egy régi jazz lemez, az Ivory Tower a Kaltenecker Triótól. Nekem sok helyütt beugrott a feelingje a játékotokról. Ismered?

[Borbély Mátyás] Hát egy pár ezerszer meghallgattam :)

[stanley] A Kaltiék azért igen meghatározóak a hazai modern jazz életben...

[Borbély Mátyás] Szerintem nincs az a zenész EGO itthon, ami ezt letagadná.

[stanley] Miért Mr Moodburn?

[Borbély Mátyás] Ezt a nevet kaptam a zenésztársaimtól :)

2011.06.15. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Orszáczky-díjas Sárik Péter

2011-05-20T11:57:00.001+02:00

Orszáczky-díjjal jutalmazták Sárik Pétert PIECES c. jazzalbumáért.

Nívós szakmai elismerésben részesült Sárik Péter jazz zongoraművész-zeneszerző a PIECES c. jazzalbumon szereplő szerzeményeiért. A 2009-ben alapított Orszáczky-díjat Hollós Máté, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke nyújtotta át.

A hivatalos díjátadóra a Sárik Péter Trió havi rendszerességgel megrendezett klubnapján került sor a Budapest Jazz Clubban. Az est folyamán a zenekar a lemez slágereit játszotta, a műsort Fábián Juli fellépése színesítette.

"Nagy megtiszteltetés számomra, hogy idén én kaptam az Orszáczky-díjat. Büszke vagyok, hisz ez egy rangos szakmai elismerés, a díj névadója és az odaítélők személye garantálja az értékét. Köszönettel tartozom nekik, és mindenkinek, aki segített az utamon, különösen a zenekarom tagjainak, Berdisz Tamásnak és Frey Györgynek, valamint Fábián Julinak."– köszönte meg az elismerést Sárik Péter.

A koncertet az MR3 Bartók Rádió rögzítette, aki lemaradt hamarosan meghallgathatja a Sárik Péter Trió előadását.

A Sárik Péter Trió idényzáró klubnapjára június 15-én kerül sor, a jazzrajongók a Szirtes Edina Mókussal és Cserta Balázzsal kiegészült Triót, azaz a The New Soul Band zenekart hallhatják 21.00 órától a Budapest Jazz Clubban.

2011.05.20. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

"van rosszabb az iskolánál"

2011-05-20T11:24:00.005+02:00

Ha egy könyv úgy kerül az emberhez, hogy története van, rossz már nehezen lehet!

Évekkel ezelőtt előadás után unottan sétáltam el az egyetemi könyvesbolt előtt. Semmi kedvem nem volt a hidegben várni a buszra, gondoltam benézek, hátha van valami újdonság. Ki is szúrtam egy érdekes borítójú/című könyvet. Akkoriban még adtak könyvtámogatást nekünk, így 32 HUF-ért vettem meg újonnan a könyvet. Mondanom se kell, milyen bárgyú mosollyal sétáltam hazafelé. Majd az elkövetkező pár napban delíriumban fogyasztottam el a könyvet. Otthon, a buszon, az előadáson, sőt még séta közben is ezt olvastam.

Takami Kósun: Battle Royale szerepel szép nagy betűkkel a borítón. Egy kicsit manga, egy kicsit horror, egy kicsit pszihó, de mindenképp érdekes és lebilincselő.

„Battle Royale” kezdi a szerző az elején, egy küzdelmi forma a pankrációban, ahol mindenki ellensége és barátja, és sose az nyer, akire számítasz. Nagyon találó lett…

Az író Takami Kósun újságíróként dolgozott, ahol is politikai, gazdasági cikkei és rendőrségi tudósításai jelentek meg. Regényét, melyet egy irodalmi pályázatra írt, felmondásával egy időben fejezte be. Bár a pályázaton jó kritikát kapott a könyv, vitatható tartalma miatt nem jelent meg egészen 1999-ig, amikor is botrányok mellett kiadták, és szinte azonnal bestseller lett (majd Japánban be is tiltották egy időre).

A Battle Royale egy hatalmas „Mi lenne ha…” írás. A könyv valóságában Japánt Amerika nem bombázta le, és így a háborúnak picit más vége lett. Megszületett a Nagy Kelet-Ázsiai köztársaság (elég visszás név), egy erős kommunista diktatúra, amely teljesen elszigeteli magát a többi országtól, és az Amerikai Birodalmat pedig ellenségének tekinti olyannyira, hogy még a rockzene hallgatása is törvényileg tilos az országban. Egy ilyen „ideális” társadalomban élnek a főhőseink, egy gimnazista osztály. 42 gyerek, átlagos srácok, átlagos dolgokkal, átlagos álmokkal...

Ebben a paranoid és szorongásokkal teli rendszerben működik a 63. számú honvédelmi rendelet. Eredetileg a fiatalkorú lakosság hadkészségét tesztelte volna, de ma már csak egy véres játék a felsőbb vezetők szórakoztatására, ártatlan gyerekek élete árán. Mert erről szól a program, az életekről. Véletlenszerűen kijelölnek pár osztályt, amelynek tagjai életre-halálra megküzdenek egymással. A végén csak egy maradhat. Aki nem harcol: meghal. Aki nem a szabályok szerint cselekszik: meghal. Aki nem elég hazafi: MEGHAL. Bár a könyv főhőse - Nanahara Súja - egy esetlen kölyök a történet elején, ahogy haladnak előre az események, úgy kell ráébrednie, hogy ő sem az, akinek gondolta magát…

A könyv lehetne akció, vagy horror történet is – fel is tűnnek az elemek –, de végül annál valami több lesz. Lélektani dráma, amit mindenki át tud érezni. Egyenként szól hozzánk, ahogy a lapok haladnak egyre előrébb, valahol mélyen érint mindenkit, ott, ahol a leggyengébbek vagyunk. Pontosan ez a könyv erőssége; lelke van. Mert egy gyilkos játékról szóló alternatív, Japánban játszódó történet valljuk be, nem újdonság már. Viszont egy történet, ami a mi életünkben is megtörténhet, ahol önmagunkat és régi barátainkat ismerjük fel a karakterekben, már nem az. Az igazán súlyos tény pedig a történet megmásíthatatlansága. Hány olyan film és könyv készült, ahol a fejünk fogjuk a főhősök ostobaságán, mikor kinyitják az ajtót, és mennyire unjuk már ezt. Itt rá kell jönnünk, hogy az ajtó kinyitása a legkisebb gondunk, mert az igazi sötét sosem odakint van, hanem bennünk, ahogy a legnagyobb nemesség is. Takami Koshún a belsőnk legmélyebb rejtekébe kalauzol minket a könyvével, és megmutatja, mennyit ér a szabad akarat és a szabadság…

2011.05.20. [gelu] kultúrGYOM

Dorgejazz: Boom Boom

2011-05-18T10:24:00.000+02:00

Erről a koncertről most nem írok. A zenekarról már írtam korábban. A videókat nagyon köszönjük Dörgének, nézzétek, hallgassátok szeretettel!

sanzon, valami franszé

2011-05-04T11:27:00.002+02:00

Még mindig nem véletlenül találnak rám a zenék. Egyik ismerősöm bedobott egy klipet, én ráklikkeltem, és azóta ezt hallgatom. ZAZ. Ezen a néven énekel ez a francia lány. Durván. Nem olyan komolyan és szomorúan, mint Edit Piaf, de ugyanolyan beleéléssel. Nagyon tetszik. Benne van az összes pillanat, melyet át kell élni. Illik az esőben sétáláshoz, s illik a forró nyárestéhez egy kávézó teraszán. Illik egy szomorkás naphoz és illik a legboldogabb percekhez. Ha mindenképpen hasonlítani szeretném, elsőre nekem Ayo, a Once film zenéje és Jack Johnson jutott róla eszembe, meg kicsit Simona Molinari. Mindegyik feeling benne van. Zaz. Többet most nem írok róla, mert nincs sok értelme. Ezt is hallgatni kell :)

ZAZ 2010 - Tracklista:
01. Les Passants
02. Je Veux
03. Le Long De La Route
04. La Fée
05. Trop Sensible
06. Prends Garde À Ta Langue
07. Ni Oui Ni Non
08. Port Coton
09. J'Aime À Nouveau
10. Dans Ma Rue
11. Éblouie Par La Nuit

Tagok:
- ZAZ (chant,trompette,ballets)
- GUILLAUME JUHEL (guitare)
- MATHIEU VERLOT (contrebasse)
- AUGUSTIN D'ASSIGNIES (piano)
- BRUNO PIMIENTA(batterie)

2011.05.04. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

cenzúrázó emer kurva kettő

2011-04-27T12:05:00.009+02:00

Busa Pista neve már jóideje kőkemény fémjel. Vagyis a hazai hip-hop-freestyle-rap legfényesebb jelvénye. Sokan követik szólókarrierjét, és tudnak a nemrég megjelent első nagylemezéről, melyről írtam is.

Vannak, akik az Irie Maffiához kötik a nevét, vannak, akik Zuboly koncerten találkoztak vele.

fotó: Orbán Péter (zenemajom.hu)

Március 31-én pedig az MR2 Akusztikba hívták el, ahol le is tolt egy zsír bulit a zenésztársaival. Tegnap (április 26-án) kellett volna hallanunk a rádióban. Nem történt meg. Miért?

Mert az emerkettő fejesei egyszerűen cenzúrázták. Azt mondták, ez túl sok, ezt nem játsszák le. Elcsíptem Pistát a facebookon, és megkérdeztem, hogy most akkor mi is van? Nézz bele a beszélgetésünkbe:

BUSA PISTA: GYÉMÁNTFATER (Irie Maffia Production) by Irie Maffia Production

[BUSA] Március 31-én felvettük, akkor egy kövér ötvenes nő csóválta végig a fejét az üveg mögött minden számomra.
Ágoston Bélával, Hock Ernővel, Benke Félix-szel és Dési Tomival játszottam. Jazz és hiphop buli volt. Aztán tegnap, amikor a reptéren voltam már becsekkolva, akkor érkezett a hívás, hogy cenzúrázták. Eddig se pénz, semmi...

[stanley] És ezek szerint se hangot, se képet nem fogunk kapni róla?

[BUSA] Én megkapom a Gézától (MR2 Akusztik szervező), mert ő a spanom, szóval nem az akusztikkal van baj, csak az mr kurva 2-vel!

[stanley] Tehát akkor a fejeseken bukik a dolog?

[BUSA] Aha. A Géza külsős, éppen ezért próbálnak alákeverni.

[stanley] És te ki fogod tenni valahova a felvételt?

[BUSA] Én ki is adom akár... szóval szarok a cenzúrára:) ismersz!

[stanley] Simán! És jól hallottam, most forgatjátok a Nemmind1 klipjét?

[BUSA] Igen! Én most Madridban vagyok, a könyvnapokra jöttem és a saját versemet adom elő, amit spanyolra is fordítottak,szóval itt komolyan vesznek. A városban el vannak rejtve a könyvek mindenhol, benejlonozva. És aki kapja, olvassa, aki kiolvasta, becsomagolja és leteszi valahová.

[stanley] Jól hangzik, zsír kezdeményezés. Akkor slam poetry-hez hasonló cucc lesz a versmondás?

[BUSA] Slam lesz, felolvasós. Tavaly is voltam slammelni, csak 1 kissebb klubban...

[stanley] Oké Papa, ebből cikk lesz! Lehetek kemény?

[BUSA] Jóhogy!

2011.04.27. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Fókatelep lemezbemutató!

2011-04-21T16:19:00.001+02:00

2011.04.21. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Új album, videóklip, lemezbemutató, európai turné. Csupán ennyivel készül a Korai Öröm és Colorstar zenészeiből, valamint Oláh Annamari énekesnőből "verbuválódott" elektro-folk-rocknak nevezhető zenekar, a Fókatelep. 2009-ben adták ki első lemezüket, amelyen elsősorban népdalokat dolgoztak át érezhetően Korais stílusban, mégis sok plusszal. Nagyon eltalált, jól szóló cucc, Annamariról és az Álom című kislemezükről is írtam már cikket, tessék visszakeresni. Az Álom kibővítése tulajdonképpen az új album, a Fokadelic.

Csip Csirip by Fokatelep

OBJEKTÍV A számok dallam- és szövegvilága hol a magyar népzenét idézi, hol a latint, cigány tangó után triphop alapok következnek, orosz beat után ír kocsmazenébe épített magyar csujogatós. A Fokadelic elsősorban saját zene saját szövegekkel, utóbbiak nagy részét a zenekar énekesnője írta, aki az „Alma” és a „Real” című dalokkal szerzőként is bemutatkozik :itt pl. egy bolgár népdal alá komponált invenciózus muzsikát. A „Bosszúdal” Szalay Péter zenéje és szövege, a „Csipcsirip”-ért és a „Kicsi Rigó”–ért pedig elsősorban Biljarszki Emil a felelős. Ám a zenei munkafolyamatra mindenek előtt a csapatmunka és a szabadjára engedett kreativitás volt jellemző – így pl. a szövegírásba besegített a dobos Csányi Viktor is, a basszusgitáros Somogyi Feri pedig egy spontán pillanatban a dobok mögött találta magát - ennek eredménye hallható a már említett „Real”-ben. A többiek is szívesen próbálták ki magukat új hangszereken: Biljarszki citerázott, gitározott, Szalay buzukin, bendzsón kísért, háttérvokálozott, Annamari kalimbázott, ütősökön kísért a felvételek során. Továbbra is jellemző az izgalmas nemzetköziség, az új dalok a magyar mellett spanyol, roma, bolgár nyelveken csendülnek fel.

A lemezbemutató koncert április 22-én kerül megrendezésre a Szikrában. A koncertet neves vendégek, erre az alkalomra tervezett vetítés és fényjáték kísérik. A lemezmegjelenéssel együtt bemutatásra kerül a zenekar új videóklipje is. Májusban a zenekar lemezbemutató turnéra indul Európába, amely Luxembourg kiemelt kulturális központjában, a Neumünsteri Apátságban kezdődik.

www.fokatelep.hu
www.myspace.com/fokatelep

A zenekar tagjai:
Oláh Annamária: ének
Biljarszki Emil: billentyűs hangszerek
Csányi Viktor: dob
Jócsik János: ütős hangszerek
Somogyi Ferenc: basszusgitár
Szalay Péter: gitár

Közreműködők:
Farkas Róbert (Budapest Bár) - hegedű, tangóharmonika
Balogh Gusztáv - ének
Hegedűs Máté (Napra) - hegedű
Kerényi Ákos (ex-Anselmo Crew) - ütőhangszerek

SZUBJETÍV hamarosan!

Dr House lemezt készített

2011-04-21T15:24:00.001+02:00

2011.04.21. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Hugh Laurie "Let Them Talk" címen hozza ki élete első albumát, ami bár hivatalosan május 9-én jelenik meg, a net már tele van vele. Én is napok óta hallgatom. Azt kell mondjam, hogy brutál jó a feelingje. Pedig rám aztán tényleg nem mondható, hogy blues-rajongó lennék. Sőt. Konkrétan nem hallgatok blues-t. Filmekben itt-ott hangulattól függően egész jól bírom, de amúgy semmi. Most meg itt ez a pali, akit House-ként ismertem meg, és egy igazi dörti cuccot rögzített néhány zenésszel együtt. Azt kell mondjam, jó!

A lemezen - melyet tekinthetünk a New Orleans-i blues ünneplésének - ismert és kevésbé népszerű blues-klasszikusok kaptak helyet, melyeket Laurie igen személyes szempontok alapján válogatott össze. A lemez producere Joe Henry volt, a felvételek Los Angelesben és New Orleansban készültek.

“Képzeletemben New Orleans egyenlő a zenével, a romantikával, az örömmel és a kétségbeeséssel; a ritmusai beették magukat a bőröm alá, hiába vagyok angol, és néha boldoggá, néha szomorúvá tesznek” - nyilatkozta a lemez kapcsán Laurie - “Imádom ezt a zenét, és szeretném, ha Ti is szeretnétek. Ha már csak ezredannyi örömötök lesz benne, mint nekem, már érdemes volt felvenni ezt az albumot."

hughlaurieblues.com

Tracklista:
1. St. James Infirmary (Louis Armstrong, Snooks Eaglin)
2. You Don’t Know My Mind (Lead Belly)
3. Buddy Bolden’s Blues (Jelly Roll Morton)
4. The Whale Has Swallowed Me (J.B.Lenoir)
5. John Henry (Memphis Slim, Snooks Eaglin)
6. They’re Red Hot (Robert Johnson)
7. Six Cold Feet (Leroy Carr)
8. Joshua Fit The Battle Of Jericho (Sister Rosetta Tharp)
9. After You’ve Gone (Bessie Smith, Fats Waller)
10. Swanee River (Ray Charles, Dr. John)
11. Police Dog Blues (Blind Blake)
12. Tipitina (Professor Longhair)
13. Whining Boy Blues (Jelly Roll Morton)
14. Baby, Please Make A Change (Mississippi Sheiks)
15. Let Them Talk (James Booker)

Bónusz dalok:
16. Guess I’m A Fool (Memphis Slim)
17. It Ain’t Necessarily So (Louis Armstrong)
18. Low Down, Worried and Blue (Dr. John)

Közreműködő zenészek:
Hugh Laurie - ének, zongora
Jay Bellerose - dob
David Piltch - basszusgitár
Greg Leisz - gitár, dobro, mandolin
Patrick Warren - billentyűs hangszerek
Kevin Breit - gitár, tenor, mandolin
A fúvósokat hangszerelte: Allen Toussaint

Vendég énekesek:
Dr. John - After You’ve Gone
Irma Thomas - John Henry és Baby, Please Make A Change
Sir Tom Jones – Baby, Make A Change

„A hatása alá kerültem!”

2011-04-20T13:54:00.004+02:00

Ez az első, ami eszembe jut Tali nevének a hallatán. A történet: pár hete egy morcos reggel a YouTube fiókomban egy feltöltés fogadott az egyik kedvenc kiadómtól, az AudioPorn Records-tól. Tali vs. Ed Rush - Dark Days állt a cím helyén. A lejátszásra kattintva az első másodpercek után felébredtem, majd mikor a videó lepörgött, gyorsan újraindítottam. Elképedve ültem a monitor előtt a fülesemmel a fejemen…

Sokszor botlottam a hölgy nevébe, zenéjébe az évek alatt, de valahogy sosem figyeltem igazán. Keményebb ütemekre és hangra vágytam, mint amit egy női MC adhat. Már tudom, hiba volt! Gyorsan kattintgatva a keresők mélységeiben elmerülve informálódtam és kellemesen csalódtam.

A TÉNYEK: 2001: a ma már legendás Roni Size fedezi fel, akinek hatására Új-Zélandról Angliába költözik.

2004: megjelenik a „Lyric on My Lip” című albuma a Full Cycle Records gondozásában olyan producerek és előadók közreműködésével, mint Roni Size, Krust, Clipz, DJ Die és MC Dynamite. Az album olyan elismeréseket hoz neki, mint egy Drum&Bass Award és a kitüntető 'The First Lady of the Mic’ cím.

Azóta sok idő eltelt, és közben a világot bejárva számtalan névvel dolgozott együtt, köztük például: Shy FX, Goldie, Lynx, Marcus Intalex, Shimon, Camo & Krooked, és a Dirtyphonics. Ezeknek az éveknek a munkássága még két további Drum&Bass Awards díjat hozott neki. Azt hiszem, elmondhatjuk: nem túloznak, mikor Tali-t a legsikeresebb női MC-nek nevezik a Drum&Bass-ben. Ma a második szólóalbumán dolgozik, amivel vissza is érünk a történetünk legelejére…

A ZENE: az én reggeli csodám a Dark Days, High Nights címen megjelenő új korongról származik. A lemez olyan nevek közreműködésével készül, mint: Shimon, Dirtyphonics, Benny Page, Skism, Lynx & Malibu Rhodes és a címadó számot jegyző Ed Rush.

A Dark Days igaz kis virág a popvilág burjánzó rengetegében. Ed Rush zenéje nem csak kemény basszusok és jó ütemek halmaza - mint a ma egyre divatosabb dubstep számok tömege -, de egy magával ragadó dallam is, amire akaratlanul is mozdulnak az ember végtagjai. Tali hangja és karizmatikus személyisége pedig igazi kinccsé teszi. Néhol a kemény rap jön előtérbe, szinte az arcunkba tolva a véleményét, majd egy gyors váltással érzelmesebb oldaláról mutatkozik meg, bizonyítva, hogy nem csak kemény tud lenni, de tündérien lágy is. A szám felénél már együtt dúdoljuk vele a refrént, miközben a kezünk veri a tört ütemet az asztalon.

Simán elhittem, hogy ezt fokozni nem lehet, de azt hiszem itt nyúlt a dolgokhoz a producer zseni, Shimon. Az ifjú titán High Maintenance remixe mellett egy akusztikus verziót is készítettek. Itt Josh Whitehouse gitár kiséretében halljuk a Dark Days-t. Mit mondhatnék: meggyőző és hatásos! Amit az ütemek hiánya elvesz a dalból, azt az énekhang és a szenvedélyes előadásmód maradéktalanul pótolja.

Tali a szememben az egyik legjobb női előadó lett, és áldom azt a morcos reggelt, mikor fülessel a fejemen a nevére kattintottam. Tali - Dark Days, High Nights lemeze 2011 augusztusában jelenik meg az AudioPorn Records gondozásában, és én már nagyon várom!

Tali Artist Page: http://www.audiopornrecords.com/artist/999938/tali

2011.04.20. [gelu] kultúrGYOM

Perverz valóság meg paradicsom?

2011-04-04T09:01:00.003+02:00

2011.04.04. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Történt egy interjú. Pénteken meló után beugrottam egy kaposvári tattoo szalonba. A két nagy kanapén elterpeszkedtünk. A Sick-Room négy tagja (Nitro, Szasza, Andor, Nordberg) és én. Nyúl és Ilem nem értek rá, így csak öten beszélgettünk. Ha nem ismered a bandát, először olvasd el az új lemezükről írt cikkemet, abban minden fontos infót megtalálsz róluk.

Szóval napsütéses, igazi tavaszi fénnyel tombolt már a hétvégi délután. A hangulatunk is hasonlóan derűs volt. Először a zenéről kérdeztem őket. Csak úgy, hogy számukra mit jelent, ők hogyan közelítik meg. Mindannyian azt mondták, hogy régóta meghatározó számukra. Ha idejük engedi, összejönnek próbálni, és az új számok is így állnak össze. Valaki előáll egy témával, amit elkezdenek játszani, vagy csak úgy improvizálás közben érkezik meg a következő album egyik számának fő motívuma. Pár hónapja mutatták be Perverse Paradise elnevezésű új lemezüket. Erről is meséltek.

A lemezbemutató teltházzal ment le, és azóta még tizenöt városban mutatták be a korong dalait. Persze régebbi slágereket is játszanak, teszik hozzá, a 2007-es Pigwash for Enemies album számait imádja a közönség. Furcsa, hogy egy ilyen kemény és merész metalt ennyire széles réteg kedvel… kérdeztem is tőlük, hogy ennek mi lehet az oka. A srácok csak mosolyogtak, és közölték, hogy az ok nagyon egyszerű. Fogták a régebbi klasszikus kemény rock zenéket, mindegyikből kiemeltek egy-két jó riffet és témát, azokat kicsit átdolgozták, aztán írtak hozzá ütős szöveget. Nyúl rátolt egy-egy modern scratch-elemet a dalokra, itt-ott beillesztettek refrénszerű lágy, akusztikus hangzású betéteket, amelyek szintén egyből megfogják a hallgatót és könnyen megjegyezhetők. Nagyon fontos még emellett a látvány. Ezalatt pedig nem csak a fénytechnikát és a kivetítést értik, hanem a külső megjelenésükre gondolnak. Tetoválásokkal televarrt srácokról lévén szó, nem is boncolgattam tovább a témát. A tetkók, a piercingek, a sötét ruhák, a hosszú haj, a formás gitárok magukért beszélnek. Szóval kialakult a Sick-Roomos hangzás, ami komolyan megállja a helyét az idióta és annyira divatos numetal meg a túl klasszikus hard rock között. Nordberg is csak megerősíteni tudta az előtte szólókat, szerinte is ezek a legfontosabbak; neki a favoritja a lábdob bőrére feszülő SR logó, a gyönyörű bordó tamok és persze a cigi a szájban, az nagyon kemény. No hát ez a Sick-Room. Igazi tökös magyar metal banda. Ismert, elismert, menő arcok egy kis városból. Ja, és természetesen ebből élnek, semmi mással nem kell foglalkozniuk a zenélésen kívül. Évente kidobnak egy lemezt, végigjárják az országot és mindenhol teltházas buli csinálnak. Az utcán minden harmadik ember ismeri őket…

… és akkor letöröljük az ajkunkról a kifolyt nyálat, megpróbáljuk felitatni a párnáról is, megkeressük a két méterre rugdalt takarót, és rájövünk, hogy se a hírnév, se az elismerés, se pedig az ezért kapható lóvé rohadtul nem létezik ebben a világban egy olyan zenekar számára, akik tényleg szeretetből zenélnek, és nem hajlandóak elkurvulni csak azért, hogy befussanak és istenítsék őket a tinik, vagy bármelyik megcélzott közönségréteg. Valójában egy eléggé szomorú hangvételű dumálást csaptunk a fiúkkal, de mégis azt éreztem utána, hogy nincs semmi gáz. Anno és most is dettó így gondolkozom én is, és hasonlóan érzem magam, amikor írok. Hiába a pozitív hozzáállás, a lélek beleadása. Az őszinte és odaadó munkáért szinte nulla, amit visszakapsz. Leteszel az asztalra egy jó írást, egy komoly mondanivalóval bíró cikket, egy geci jól szóló számot, egy rakás kemény és profi trackkel teli korongot (amit nem lopott ötletekből raksz össze)… és mi van? Semmi. De ami számít: mi akkor is letesszük. Magunkért, az értékért, és azért a pár emberért, aki azért akad itt-ott beleveszve a felszín áradatba.

Damian Marley - Nas

2011-03-23T13:10:00.002+01:00

2011.03.23. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Ez egy nagyon jó kis album. Infó róla mindenfelé a neten, letölteni pedig simán tárhelyről vagy torrentről...

Tracklist:
1. As We Enter
2. Tribal War (feat. K’Naan)
3. Strong Will Continue
4. Leaders
5. Wisdom
6. Count Your Blessings
7. Dispear
8. The Promised Land (feat. Dennis Brown)
9. In His Own Words
10. Nah Mean
11. Friends
12. My Generation (feat. Lil Wayne and Joss Stone)
13. Africa Must Wake Up (feat. K’Naan)

Itt az új Vega!

2011-03-18T10:18:00.001+01:00

2011.03.18. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Nemrég kettészakadt az eddigi Kowalsky meg a Vega. A három zenész - mint arról már írtam - Los Vegas néven folytatja a zenélést egy új frontemberrel. Kowa pedig létrehozott egy új Vegát, egy nyolctagú bandát. Nem is akármilyen muzsikusokat kerített! Nézzétek meg!

Balról jobbra Kowa mögött (Kowa tolmácsolásában):

- Vidák Robi (Egy utánozhatatlan akusztikus gitáros, aki sok műfaj mesteri előadója hangszerén…)

- Juhász Rob (Az első nagy “visszatérő”! Sokan ismerhetik a Barátaink közül, hiszen az első három nagylemezig ő volt a frontgitáros. Még együtt készítettük a Forradalom Rt lemezt is, de a megjelenésre már kivált. Az ő zenei kvalitása is aranyat ér. Nagy nyereség a visszatérése)

- Csányi Zoli (Hosszú évek óta ismerjük egymást, a Black-Out zenekarban lassan már 18 éve együtt zenélünk. Most már a Kowalsky meg a Vegában is, ami nagy örömömre szolgál, hiszen szerény véleményem szerint ő az ország legjobb dobosa!)

- Tar Gergő (Sokat hallottam már róla korábban is, és az kiderült róla, hogy szintén hangszere egyik legjobbja az országban. Nem csak percussion ügyben volt nagyszerű választás a személye! Vokalistaként sem csupán dísz a színpadon :) )

- Giret Gábor (Basszusgitáron az egyik legjobb megint csak, a Kárpátok között!!! Korábban az R-Go-ból, majd Jamie Winchesterrel közös útjukról sokan ismerhetik, hiszen Jamie mellett évek óta oszlopos tag. Csányi Zolival olyan ritmusszekciót alkotnak, amit nem utánoz le akárki…

- Pagonyi Andris (Tangó harmónika és vokál. Hangszerét régóta szerettem volna már hallani dalaim élő előadásában. Most végre ez is megvalósulhat. Varázslását minden koncerten le lehet csekkolni!)

- Sári Szabolcs (Trombita!!! Mint az előző hangszer! Mióta vágyom már rá! A latinos, spanyolos fűszerezés elengedhetetlen kelléke számomra!…és most megvan!!! Aki koncerten hallotta már, annak nem kell magyarázatot fűzni hozzá…és Szabi is mestere hangszerének!)

Hát így néz ki az új Vega. Nekem bejön, bár még nem hallottam szólni. A srácok két új számot is ígérnek a közeljövőben! Sok sikert Kowának és a Szív forradalmának! ;) Nehéz lenne tovább élni az ő zenéje és mondandója nélkül... písz

http://www.kowalskymegavega.hu
http://www.kowa.hu

Majdnem

2011-03-16T14:12:00.001+01:00

2011.03.16. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Ungváry Orsolya egy fiatal magyar lány. Nekem nagyon bejön, amit kiír magából. És a fotói se rosszak...

olvasóhely: http://majdnemart.blogspot.com/
nézőhely: http://majdnem.deviantart.com/

Természetesen a fenti fénykép is az ő tulajdona :)

Pop vagy numetal? FreshFabrik

2011-03-16T13:01:00.004+01:00

2011.03.16. Kiss Gyuri, Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Van egy bizonyos FreshFabrik sztori. Régiúj numetal szaggatás dallamos énekkel. Tagcserék, feloszlások. Ősszel már tudtuk: itt a legújabb hármas, feléledt a FF. Március 11-én volt a nagy visszatérő koncert, a lemezbemutató. A38. Sajnos nem tudtam elmenni, de megígértem, hogy a kultúrGYOM ott lesz. Így Kiss Gyuri operatőr barátom ment el, és ő jegyezte fel a benyomást. A fotókat is neki köszönjük.

Ütős, jó bulit csinált az új FreshFabrik a hajón. Az előzenekarok is már feltüzelték a hangulatot. Oláh Szabolcs (ének, gitár), Szabó András (dob) és Kovács Levente (basszusgitár) mindent beleadtak, de nyilván nem volt könnyű megfelelni a közönség elvárásainak. Biztos sok régi rajongó volt, akik elsősorban a régi nagy FF számokat akarták hallani. Aztán az mr2-nek köszönhetően egyre több fiatal és új rajongó is kialakulóban van, akik a régi dalokat talán nem is ismerik. Ráadásul az új lemez is csak a héten jelenik meg, tehát az új trackek közül is mindössze kettőnek a szövege lehetett ismert. Ja, és persze a két új klip és az irdatlan beharangozás is elég kimerítő lehetett.

Barátom elmondása szerint az új anyag annyira nem hozta lázba a közönséget. Jól érzékelhető volt a stílusbeli változás, s talán épp ez nyomta rá a bélyegét a hangulatra, amit ellenpontozott pár régi szám (Drive my hand, Life is passing by). Na ilyenkor érezhetően megmozdult a hajó, akkora volt a megőrülés. Végül megkérdeztem Gyurit, hogy ő mit érzett, mint külső szemlélő. Így foglalta össze: "pici bizonytalanságot éreztem az egész produkcióban, mintha nem lenne osztatlan a lelkesedés a zenekaron belül sem a stílusváltással kapcsolatban. Mindenesetre érdemes lenne elgondolkozni azon (ha még eddig nem tették meg), hogy csak ez a könnyedebb, poposabb, kompromisszumosabb hangzás biztosíthatja a túlélést a mai zenei közegben, vagy mégiscsak érdemes lenne a régi alapokról indulva valami újszerűt, eredetit alkotni.

No hát kíváncsian várjuk az új FF lemezt, és sikert nektek srácok, talán kicsit több kemény számmal! Aki pedig szintén ott volt, várjuk a véleményeket!

A régi FreshFabrik:

Az új FreshFabrik:

A koncerten készült fotókat Kiss Gyuri készítette, és a kultúrGYOM facebook profilján tudjátok megnézni!

Kowalsky és a Vegák

2011-03-04T09:08:00.003+01:00

2011.03.04. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Nagy hír, ha egy banda feloszlik, átalakul, meg ilyesmi. Most is történik egy ilyen folyamat az egyik legkedvesebb énekes-szöveges barátom, Kowa körül. Mivel nagyon szépen megfogalmazták a srácok a változás lényegét, engedjétek meg, hogy idézzem őket:

Drága Barátaink!

Ezúton szeretnénk értesíteni Mindannyiatokat, hogy a már korábban szárnyra kapott hírekkel megegyezően, de végül közös megegyezéssel - és ezt fontosnak tartjuk hangsúlyozni - változások történnek a „forradalmi egyletben” …

A Kowalsky meg a Vega, Kowa vezetésével nyolctagú zenekarrá bővül, és úgy folytatja az eddigi hétéves történetet, Jimmy, ChaCha és Soci pedig egy új zenekar megalapításával, új fejezetet nyit a hazai zenei palettán.

Kiemelnénk, hogy sajnálatunkat fejezzük ki a korábbi nyilatkozat-háborúért, amit lenyugodva méltatlannak tartunk a Kowalsky meg a Vega üzenete és munkássága fényében! Mi, akik ebben a felállásban három évet töltöttünk együtt a színpadon annyi jó és testvéri dologgal ajándékoztuk meg egymást ( és visszajelzéseitekből ítélve Benneteket is ), hogy egy ilyen keresztútnál sincs helye sem haragnak, sem sértettségnek sem semmilyen más destruktív érzelemnek….Amivel egymásnak - és nektek - tartozunk, az a köszönet és az őszinte hála..

Igaz, hogy külön de még csak véletlenül sem egymás nélkül szeretnénk folytatni zenei utunkat! A Kowalsky meg a Vega és a ( Cha Cha, Jimmy és Soci által megalakított ) új zenekar minden szakmai és baráti segítséggel támogatja majd egymást a jövőben. A „szív forradalma” így nem megtörik, de még inkább sokszorozódik!!!

Mindkét zenekarra számíthattok, és mindkét zenekar számít Rátok! Hamarosan találkozunk!

Baráti üdvözlettel:

Kowa, Jimmy, Cha Cha, Soci

A Kowalsky meg a Vega ezen felállásában még két koncertet ad, melyekre sok szeretettel várunk Mindannyiatokat.

Március 12. Salgótarján - József Attila Műv. Központ
Március 13. Budapest - Lurdy – ház

A Kowalsky meg a Vega csapata a 2011-es Fonogram Magyar Zenei Díj díjátadó ünnepségén az Az év hazai modern pop-rock albuma a KOWALSKY MEG A VEGA - Ötcsillagos ***** albuma lett. Gratulálunk!

Salátát salátából...

2011-03-03T15:31:00.001+01:00

2011.03.03. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

"A history of now" címen adta ki legújabb albumát az Asian Dub Foundation. A dnb alapokra helyezett, keleti hangzással spékelt és hip-hopos, kissé raggás beütésekkel vegyített cucc nekem totál olyan, mint egy saláta. Amit salátából csináltak. Azt értem ezalatt, hogy adott egy fazon, aki kitalál egy egyedi, nagyon ízletes salátát. Van mondjuk négy hozzávaló, és azokat olyan ügyesen keveri össze, hogy csak az ő keze által lesz belőle ilyen ízvilágú sali. Na az ADF is ugyanezt teszi. Kitalált egy tök jó zenét, és sokáig sikerült is színesítenie. Gondolok itt a R.A.F.I. album Buzzin'-jára és Assassinjára, vagy a Community Music-ról ismert Taa Deem (feat. Nusrat Fateh Ali) és Memory War nevezetű nótákra és sorolhatnám. Aztán jött a legutóbbi lemez, a Punkara. Az a lemez pörgős, ütős, nekem nagyon bejött. Most viszont azt érzem, hogy kéne még valami fűszer ebbe a salátába, vagy máshogy kéne összekeverni, esetleg egy kis olivaolajat önteni rá...

Félreértés ne essék, bejön az új album is. De többet vártam. Ennyi lemez után kijönni egy olyan albummal, melyen mindegyik számot a régiek feelingjéből építenek fel... Igazából az zavar a leginkább, hogy egyszer sem kaptam fel a fejem, hogy de jó ez a rész, hanem pár track után (már az első végétől kezdve) nem is figyeltem rá, mi szól. Hát így látom az új ADF albumot. Szokásos, kicsit unalmas. Mint ahogy a saláta is, ha mindig ugyanúgy készítjük :)

Beethoven - jazz - SPT

2011-03-02T14:03:00.001+01:00

2011.03.02. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

A Sárik Péter Trió Beethoven Örömódáját játssza az alábbi felvételen jazzesítve. Élmény :)

SAJTÓANYAG: Az „ÖsszHang – A végtelen dal” elnevezésű kezdeményezés 2009. januárjában indult útjára a Bon-Bon zenekar és IVAN közös dalrészletével. Az elmúlt három évben a legkülönbözőbb zenei irányzatok sztárjai kapcsolódtak be egy-egy félperces dalrészlettel az örömzenélésbe - többek között Király Viktor, a Fool Moon acappella együttes, Charlie feat. Horváth Ákos, L.L. Junior, Török Ádám és a Mini, a Magna Cum Laude, a Sugarloaf, Bódy Magdi, Szabó Eszter & Kontor Tamás, és még sorolhatnánk. A sokszínű dalfüzér összhangját maga a téma teremti meg - a zene feltétlen szeretete.

„A jazz a zenészek folyamatos egymásra figyeléséből, együttműködéséből születik. Mindenki kísérő és szólista is egyben, a harmónia köti össze őket. Amit a közönség mindebből érzékel, az maga a zene, a tökéletes összhang.” – összegzi Sárik Péter jazz zongoraművész-zeneszerző a jazz, az Örömóda és az ÖsszHang kapcsolatát.

Beethoven klasszikusának üzenete az évszázadok alatt semmit sem változott. Biztosak vagyunk abban, hogy a Sárik Péter Trió által játszott jazzes feldolgozást is örömömmel fogadja majd a hallgatóság, és hogy azok a zenerajongók is kedvet kapnak a műfajhoz, akik eddig idegenkedtek a jazztől.

Woman és free EP

2011-03-02T10:34:00.001+01:00

2011.03.02. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Március 17-én fog megjelenni a Mora. Vagyis a FreshFabrik legújabb lemeze. A bemutató március 11-én lesz az A38-on. A Stealing the sunról már írtam, és ha néha rákapcsolsz az mr2-re, biztos vagyok benne, hogy hallottad is. A srácok viszont még egy vadonatúj dalt megosztanak a közönséggel, melynek a címe Woman. Ehhez is készítettek klipet, akárcsak az előbbihez. Emellett egy ingyenesen letölthető EP-t is kiadtak, melyen régi dalok szerepelnek ugyan, viszont olyan formában, melyet eddig nem lehetett beszerezni. Jön tehát hamarosan a koncert és az új lemez! Addig is Woman és The Warm Up EP!

Dzsémi ámplágd: Szuicc end Lájz

2011-03-01T14:57:00.005+01:00

2011.03.01. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

"... vendégünk lesz Péter János, a Firkin zseniális fuvolistája és Jérôme Li-Thiao-Té hegedűs, akivel tavaly találkoztam és már fellépett velünk a Red Mud Aid-en. Ilyen hangzásvilágunk sem volt még! A műsorhoz találtunk sok érdekes és szép dalt (pl. egy újabb duettet Verával). Az öltönyök megvannak, a 'Lies'-hoz pedig gyűjtjük a történeteket." - írja Jamie a facebookon. Hatalmas unplugged Winchester-buli közeleg ugyanis, akkora nagy, hogy az már Kabaré. Méghozzá 24. Szóval Mikroszkóp alá kerülnek a legbelső és legdurvább és legfinomabb és legóvatosabb és legmeggondolatlanabb gondolatok és eszmék, eredetek és ötletek. A múlt jövője, vagy épp a jövő múltja fog kísérteni a jelenben, de úgy, hogy közben mosolyt csaljon az arcotokra! Bezony ám!

Két ámplágd koncert is lesz, melyet Jamie Winchester és zenekara tervez adni március 7-én és 8-án a Kabaré 24 - Mikroszkópon. Így szól a hivatalos nátha, de hogy elkerüljük, már folytatom is "rendesen". A sztori 2004-ben indult el útjára, amikor is Jamie Winchester még Hrutka Robival közösen csinált egy jó nagy ámplágd bulit, mely annyira megragadta a kedves kis-és nagyérdeműt, hogy aztán a végén még fel is vették az anyagot, és 2008-ig egy díjnyertes cd-t és dvd-t, illetve négy teltházas Wood & Strings bulit toltak a rajongók arcába. Nemsokára azonban vége lett a projektnek, és külön úton ment tovább a két gitáros-énekes cimbora.

Jamie ugyebár 2009-ben új bandájával és első szólólemezével az év modern rock lemezét gyártotta le. 2010-es Tiger Road nevezetű EP-jével tovább erősítette a kemény vonalat. Úgy látszik, mindezt csak néhányan vettük észre, mert folyamatosan érkeznek az akusztikus koncertfelkérések Jamiehez. Lehet, hogy az akuszt gitár jön megint divatba?

A sajtóanyag így szól, és totál egyetértek vele: "Ezeken a koncerteken nem a látványnak és nem a hangerőnek kell dominálni (arra ott vannak a klubok és nyári fesztiválok), inkább az átélésnek és az odafigyelésnek. Mégis mindig az első kérdés egy koncert kapcsán, hogy 'Mivel készültök?'. Ezzel: két estével, amire mindenki odafigyelhet, aki eljön. Zenész és zenehallgató egyaránt. Ezen felül meghívtuk régi pártfogoltunkat, Schmidt Verát és billentyűs barátunkat, Galambos Zoltánt, hogy csatlakozzanak a zenekarhoz, hogy együtt örömzenélhessünk." Hozzájuk jön még a cikk-eleji megjegyzés, velük bővül a zenészgárda.

A rendezők/szervezők kérik a mélyen tisztelt közönséget, hogy: "A belépőjegy megváltásával érezze mindenki feladatának, hogy miként mi a nézőknek, a nézők is adják nekünk az estéjük: gondolják át, mit jelentenek ezek a dalok számukra, öltözzenek fel szépen, jöjjenek el a Nagymező utcába, kapcsolják ki a telefonjaikat két órára és figyeljenek csak arra, amiért mindannyian ott leszünk: mindenki együtt mozduljon a zenére a székén."

Tagok:
Jamie Winchester: gitár, ének
Pásztor Sámuel: gitár, ének
Schmidt Vera: gitár, ének
Galambos Zoltán: billentyűk
Giret Gábor: basszusgitár
Kottler Ákos: dob

Web:
jamiewinchester.hu
facebook.com/jamiewinchester
youtube.com/jamiewinchester

Brains: Refresh The Style

2011-03-01T11:03:00.005+01:00

A történet bogozódik. A busz rángat, a metró lódul, a villamos sárgán húzza el magát. A város lüktet, a fények gyorsan érkeznek és tűnnek. A bolygó fordul egyet, a lábam a lámpák fürdette macskaköveken. A zene mindig a fülben. Barátok a ködben. A drámenbész lüktetése tekeri a spanglit, a női forma bontja az elmét. A lehetetlen kap körvonalat minden pillanatban.

Ahol a sztori kezdődött: HuManual. Szállós és hosszú témák raggával és dnb-vel. Aztán jött egy Top Shotta. Rövidebb trackek ugyanolyan fülbemászós, masszív témákkal. És most itt a Refresh the style, a harmadik Brains lemez. Számomra legalábbis a Columbo féle formáció a mérvadó. Ez a csapat találta meg azt az egyedi stílust, ami kiszakította őket a többi banda közül. És persze ezzel együtt beszakította az underground legmagasabb (vagy legmélyebb?) köreibe. Szóval stílus frissülés, ahogy a cím is mondja. Meg is történt. Szerencsére azért maradt a Brains-es feeling.

Bejött a ragga, a dancehall mellé a néhol már-már diszkósan szóló szintitéma, a jungle és a dubstep. A legjobban sikerült ötvözés szerintem a Jungle Sound, melyben a jó öreg pörgős dnb mellé hozzák be a reggae-t és a raggát. Mindeközben a refrén magasabban szól, mint azt régebben megszokhattuk Columbótól. Jól szól az egész album, modern és izgalmas hangzással tolja magát. Tetszik a sok fokozás, ütemtörés és témaváltás. Kicsit azért hiányoznak a hosszabb, utazós-szállós számok, melyek félig instrumentálisan rángatnak magukkal. Kaptunk viszont helyette jó kis hip-hopot és változatos zakatolást. Az biztos, hogy minden eddiginél bulizósabb album a Refresh the style. Na, tovább nincsen, többet nem kell mondani, jó úgy, ahogy van! És nemzetközi szinten bárhol megállja a helyét, szemben a sok koppintott és eredetinek hitt álreggae-és ragga előadókkal.. Jungle sound!

Refresh the style - Jungle sound by brainsmusic

Tracklist:
1.    Blazing
2.    Blood pressure
3.    Positive people
4.    Ladies obession
5.    Jungle Sound
6.    New Generation
7.    Soundclash
8.    Joy to Share
9.    Refresh The Style
10.    Éjszaka
11.    Blood pressure (Matt-U remix)
12.    Blood pressure (Jumo Daddy remix)
13.    Blood pressure (Reza & Solla remix)
14.    Ladies obession (Audiotype remix)

Tagok:
Varga Norbert / prog, guitar
Endrei David / bass
Ujj Zoltán / drums
Lukács Levi / Keyboards
Kéri András aka Mc Columbo / vocals

Web:
Brains.hu
Brains MySpace

2011.03.01. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Special Providence

2011-02-28T11:08:00.001+01:00

2011.02.28. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Olyan dolog történt velem, amit magam sem igazán értek. Mégpedig, hogy nem talált rám ezidáig egy olyan zene, amitől első hallásra elszálltam. Márpedig az ilyen muzsikák hamar és maguktól szoktak rám találni. Értem ezalatt mindegyik stílus számomra bejövős darabjait. Rám találnak koncerten, ahova véletlenül csöppenek be, rám találnak egy zenész révén, akivel összeakadok valamiért, rám találnak barátok ajánlásával ésatöbbi. Jönnek, megszólítanak, én meg beléjük habarodom, írok róluk és hallgatom őket ezerrel. Közben persze adnak nekem rengeteg érzést, hangulatot, aláfestést... Múltkor kitettem facebookra egy kérdést, hogy az olvasóim milyen cikk témákat ajánlanának. A rengeteg jó ötlet és tipp mellett jött néhány privát üzenet is. Az egyik Markó Ádámtól, aki a Special Providence dobosa. Ha van kedvem, és tetszik a zenéjük, firkanthatnék róla valamit, írta. Esetleg interjú... És interjú is lett a vége.

Special Providence. Hogy mi is ez: ez egy magyar zenekar, mely fúziós zenét játszik. A fúzióban elsősorban a jazz, a rock, a progresszív metál és az elektonikus stílus jelenik meg. Számomra első hallgatásra nagyon izgalmas volt. Egy fülbemászó témákkal és szólókkal teli, változatos zenei világ, melyben a lágyabb betétek mellett kemény, masszív alapok és témák kapnak helyet. Brutál pontos, kifinomult játék, nagyon színvonalas muzsika. És csak most ismertem meg. Remélem, ti már hallottatok róluk, vagy ha nem, meg fogjátok kedvelni őket! A szó Markó Ádámé:

Honnan érkeztetek a zene világába?

Mindannyian gyermekkorunk óta zenével foglakozunk, erre tettük fel az életünket. Rengeteg zene hatott/hat ránk, ami leszűrhető a zenénk által. A JazzRock-Fusion, progresszív rock/metál-tól a drum&bass át egészen az elektronikus zenékig és pop/rock muzsikákig. Én muzsikus családból származom, szüleim klasszikus zenészek, így gyermekkorom óta a muzsikus létet szívtam magamba.

Olvastam, hogy sokat léptek fel külföldön, és van már két lemezetek. Hogyan sikerült így belendülnötök?

A zenekar hét éves idén. Fokozatosan nőtte ki magát a banda idáig, egyetlen lépcsőt sem hagytunk ki :). A belendülés titka nagyon egyszerű. Mindennél jobban szeretjük ezt a zenekart, a SAJÁT zenekarunkat, és tudatosan építjük a dolgait. Én foglakozom a management részével a bandának, napi szinten az ügyeinkkel foglalkozom és semmiért nem adnám már ki a kezemből. Nagyon nagy öröm, hogy komolyan elindultak a dolgok, és hogy haladunk a céljaink felé.

Külföldön az első nagy áttörés 2009-ben a London Jazz Fesztivál volt, ami után rengetegen felfigyeltek ránk. 2010-ben az egyik legnagyobb progresszív label, a francia MUSEA elkezdte terjeszteni a lemezeinket tizenöt országban. A nagy áttörés pedig a tavaly nyári francia Crescendo fesztiválon aratott siker volt, ami után bekerült a zenekar az európai progresszív szcénába, és nagyon komoly elismeréseket kaptunk több országból, sőt még a tengerentúlról is, aminek eredményeképp meghívtak minket Japánba és Dél-Amerikába is.

Tagcsere volt nemrég a basszgitáros poszton.

Bata Pistivel egy éve elváltak az útjaink, teljes barátságban. Egyszerűen nem egy irányba haladtunk. Fehérvári Attila személyében megtaláltuk azt az embert, akivel igazán egyfelé tartunk!

Máshonnan is lehet ismerni a neveteket...

A csapat összes tagja komolyan foglakoztatott session zenész. Zenekarok, ahol megfordulunk még: Hrutka Róbert, Ganxta Zolee és a Kartel, Black Out, Subscribe, Emberek, Miller Zoltán, Kozma Orsi, Für Anikó, Kálloy-Molnár Péter, Szörp stb.

Idén hogy alakul a turnétok?

Az idei tavaszi turné egy tizenkét állomásból álló kisebb európai turné lesz, az eddigi legnagyobb a zenekar történetében! A körút itthoni állomásokkal és egy Vajdasági fesztivállal kezdődik, majd egy kis szünet után előbb német, utána csehországi koncertek következnek, ahol a zenekar már visszatérő vendégnek számít és komoly közönsége van. A turné budapesti állomása április 17-én, vasárnap este lesz a Budapest Jazz Clubban!

Nyáron fesztiválozás lesz, főleg külföldön (Franciaország, Olaszország, Csehország ). Októberben 3 koncert erejéig Japánba utazunk, utána Dél-Amerikába, Francia-Guyana - ban részt veszünk az egyik legnagyobb progresszív zenei fesztiválon. Év végén pedig érkezik a harmadik album!

Web:
www.specialprovidence.hu
www.myspace.com/specialprovidencehu

Turnédátumok:
Április 14. Szeged -IH Rendezvényközpont
Április 15. Szabadka - Jazzfesztivál (SB)
Április 16. Pécs - Est Café
Április 17. Budapest - Budapest Jazz Club
Április 23. Bingen - Binger Bühne (D)
Április 24. Würzberg - Club L (D)
Április 25. Plzen-Anděl Café (CZ)
Április 26. Prága-A Studio Rubin (CZ)
Április 27. Ceská Trebová-Modry T (CZ)
Április 28. Opava-Musicbar Jam(CZ)
Április 29. Ostrava - Club Parnik (CZ)
Április 30. Brno - Stara Pekarna (CZ)

Tagok:
Kertész Márton - gitár
Cséry Zoltán - zongora, billentyűs hangszerek
Fehérvári Attila – basszusgitár
Markó Ádám - dob

Refresh the style

2011-02-18T10:20:00.006+01:00

2011.02.17. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

2011 február 25-én lesz a Brains legújabb, Refresh the style névre hallgató lemezének a bemutatója a Gödörben. Ám ahhoz, hogy kapjunk egy kis ízelítőt, nem kell addig várnunk, február 12-től kezdve ugyanis a srácok naponta feltesznek egy-egy új dal részletet a facebookra. Ezeket én most szépen összeszedtem, úgyhogy lejjebb egymás után is meghallgathatjátok! Nekem úgy tűnik, tényleg újra frissítik a srácok a stílust, ugyanis amellett, hogy a már ismert Brains-es feelinget kapjuk, sok új színt is találunk az új trackekben. Számomra eddig a Jungle sound üt a legjobban, de várjuk ki a végét! ;)

Hogy kik vendégszerepelnek az új albumon? Köztük lesz a veterán mc, Tenor Fly (UK), aki a megannyi Freestylersel közös slágere mellett olyan ismert számok szerzője, mint a Tarantula. Aztán hallhatjuk még Mc Zeek hangját, és a Hősök is a közreműködők sorát gyarapítja. Várjuk már a lemezt!

Latest tracks by brainsmusic

Újra összeállt a Boom Boom!

2011-02-17T14:47:00.001+01:00

2011.02.17. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Május 13-án nagyon sokunk örömére hazánk egyik legpiszkosabb jazzrock bandája újra koncertezik. Szóval igen, a Tátrai-Mohai-Borlai-Jamie-Szappanos ötösfogat újra együtt! Sokan nem ismerték őket, sokan csak tagokat más projektekből, sokan meg lemaradtak róluk, és csak később tudták meg, hogy volt egy ilyen banda. Én is az utóbbiak közé tartozom. Írtam nemrég egy cikket róluk, úgyhogy ezúttal csak örömködök, hogy ismét hallhatjuk őket élőben!

Ahogy Facebook üzenetükben írták: „Tegnap egy szórakozóhely családias környezetében megalakult egy zenekar... Tagjai: Tátrai, Mohai, Borlai, Jamie, Szappanos... Tagjai úgy döntöttek, hogy a legjobb név talán a Boom Boom lesz az új formációnak :-)”

Boom Boom - május 13. - Gödör Klub

1705: Kaltenecker-Dés-Piri

2011-02-09T09:29:00.001+01:00

2011.02.09. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Egy vadonatúj hazai jazz formáció született! Három hosszú utat bejárt muzsikus állt össze, hogy egy Rhodes-ütőhangszer-nagybőgő trióval álljon a magyar modern jazz élére. Kaltenecker Zsolt és Dés Andris már régóta és sokat dolgoztak együtt. Először - ha jól tudom - egy duó formációt hoztak létre 2000-ben. Ebből született meg az In the beginning there was the rhythm című album. 2002-ben Wanderlust címen jött ki egy újabb korong, ott már trió felállásban játszottak Papesch Petivel. Ezt követte ugyanezen formációval a 2004-es Alchimia. Mindegyik lemez teljesen új világot, új hangulatot tükröz. Egyre közeledtek az elektronika felé, mégsem veszítették el belőle a jazzes improvizációkat és a csak rájuk jellemző mély miliőt. Jelenleg együtt zenélnek a Lantos Zoltán Mirrorworldben. No és akkor jött a Kaltenecker Gang, melyben Borbély Miklós szaxofonossal játszottak. Miki viszont két évre Hollandiába ment a tanulmányai miatt, így duóban maradtak. És ekkor jelent meg a színen Piri Béla. Most viszont átadom a szót Kaltinak, ugyanis egyből elkaptam, hogy meséljen az új bandáról és a terveikről. Tessék:

"Az úgy volt, hogy... szóval ezelőtt kb... - inkább le sem írom, hogy hány éve - együtt játszottam Bélával egy zenekarban, akkor még főleg basszusgitározott. Aztán lelépett Ausztráliába. Néhány éve újra találkoztunk, azóta terveztük, hogy kéne valamit csinálni. Nyáron hazaköltözött Budapestre, és novemberben felhívott, hogy na akkor most... Andrissal meg épp tanácstalanok voltunk, mert a Kaltenecker Gang működésképtelenné vált Borbély Miki két éves hollandiai tanulmányai miatt, a duót pedig kevésnek éreztük. Logikus volt egy triót csinálni."

Három új számot már meg lehet hallgatni az 1705 MySpace oldalán. Ahogy elkezdtem csemegézni, valahogy egyből beugrott Esbjörn Svensson neve. Persze érzem, hogy nem feldolgozás, de nagyon hasonló világa van.

"A zenéről: a fő inspiráció tényleg az Esbjörn Svensson Trio, de legalább annyira Avishai Cohen illetve Brad Mehldau triói. Különbség persze van sok: én másképp improvizálok, mint a fent említettek, illetve Rhodes-on játszom, Béla nem használ effekteket, Andris szettje pedig egészen speciális, hol a dob és az ütőhangszerek között, hol épp csak egy kisebb egzotikus ütőhangszer, mint például a riq az Angels-ben."

Pár éve egyik beszélgetésünk alkalmával szóba jött, hogy Esbjörn és a te játékod a zenei hangzás és a zongorajáték szempontjából - egymástól függetlenül - mennyire hasonlít. Azóta nagyon sokféle új és érdekes dolgot kipróbáltál már. Most ismét visszakanyarodtál kicsit?

"Mikor Esbjörn-t először hallottam, eléggé kivoltam, mert nagyon hasonlít a zongorázáshoz való közelítésünk, pedig egyikünk sem másolta a másikat. Ez kicsit el is vette a kedvem az ilyen stílusú zenék írásától és előadásától. Most, hogy az Ő életműve tragikus módon immáron lezártnak tekinthető, arra gondoltam, hogy nem érdekel, bevállalom, hogy a triózeném emlékeztet rá, sőt, mivel nagyon nagyra tartom, amit megalkotott, igyekszem ezt a vonalat továbbvinni, új színekkel gazdagítani."

1705. Nem egy tipikus zenekarnév.

A név az egyik számunk címe, amit egy 1705-ben készült historikus billentyűs hangszeren írtam. Emellett ez a zenekarnév kicsit hajaz az egyik kedvenc filmem, az Óceánjáró zongorista legendája főhősére, akit 1900-nak hívnak. A filmet azért is szeretem, mert kifigurázza azt a zenei vaskalaposságot, ami sajnos még mindig elég gyakori a jazzben."

Koncertre mikor mehetünk?

"Koncertek májustól lesznek, amúgy pedig nagy terveink vannak a zenekarral:-)"

Egy apró észrevételem: a Space című számnál nekem a régebbi és többször átdolgozott Pasolini (vagy Pasolini's Dream) jutott eszembe. Tényleg annak egy átírt verziója, vagy csak emlékeztet rá?

"A Space témája (a ballada rész az elején) egy szabad zongoraimprovizáció volt, amit szerencsére felvettem és meghangszereltem. Ennek a témának egy kis része jelenik meg a dnb részekben. Most hogy így mondod, tényleg van köze a Pasolinihez, de nem járt a fejemben, mikor írtam. De mindegy is, magamtól lophatok:-)"

1705 MySpace

Bizonyos Könyvmoly Párbaj

2011-02-08T20:43:00.000+01:00

2011.02.08. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Úgy alakult, hogy én is csatlakoztam egy jó kis kezdeményezéshez. Merthogy mindenki csak tévét néz, meg a gép előtt ül, de nem olvas... És ez nem így van! Egyik kedves ismerősöm (nem mellesleg egy fiatal srác) találta ki az egészet egy külföldi minta alapján. Hogy legyen egy blog, ahol többen is összeállítanak egy hét könyvből álló listát, amit hét hónapon belül elolvasnak. Közben írnak belőle kis szösszenetet, mondjuk úgy, hogy olvasónaplót. Mi lett a vége? 55 lista. Fasz se gondolta volna. De komolyan. Na a lényeg, hogy bizony egy hónap alatt úgy 100-an lájkoltál a cuccot, meg 55-en jelentkeztek, az ugye 55 ször 7 könyv. Zsír. Közte az én hetem is. Elolvasni, aztán írni róla. Írni. Írni az nagyjából egyenlő az életemmel, éppúgy, mint zenélni, zenét hallgatni. Szóval nem lesz annyira nehéz, azt hiszem. Tudom. Itt az én hetem:

Kowalsky: Jéglanka meséi
Kowalsky-Le Renard: Holnap előtt
Vámos Miklós: A New York-Budapest metró
Török-Zselenszky Tamás: Szívrák
Rejtő Jenő: Az utolsó szó jogán
Gaál Viktor: Testvérek
Gaál Viktor: A tea színe

A képre klikkelve bejön a Könyvmoly Párbaj blog, lejjebb pedig megtaláljátok a [stanley] blogot, na ott írok én a könyvekről, meg még kiderül, miről... :)

Egy új banda: OM

2011-02-05T12:45:00.002+01:00

2011.02.05. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Kanyó Péter – Basszusgitár, ének
Rajahamsa das – Dob
Vijaya Gauranga das – Gitár

Mint írtam, feloszlott a Mantra. Létrejött viszont egy újabb formáció, amiről sajnos nem sokat tudok egyelőre. Amennyit Vijaya írt a blogján, annyi infóval tudok szolgálni:

"A rendszeres próbák jó hangulatban zajlottak és egymás után születtek az új dalok. Voltak már előtte is kész/félkész nóták, de ezeket alig használtuk, mert csak úgy röpültek ki a slágerek a kezünk alól :). Remélem…

Aztán ha már így lendületbe jöttünk elkezdtük a felvételeket. Megvannak 10 szám dob- és gitársávjai.
A próbahely (és pár más dolog) elvesztése miatt a jövő nem lesz egyszerű, de a közös döntés egyenlőre a folytatás lett.

Az a tervünk, hogy pár hónapon belül kijöjjön 2-3 szám és évvégéig a lemez.

Kérlek, drukkoljatok nekünk, ránk fér a bíztatás."

Mantra: Csak ennyi

2011-02-03T10:40:00.001+01:00

2011.02.03. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Egy igazi underground banda. Egy magyar csapat. Rockot toltak, azt a fajtát, amilyent mástól még nem hallottam. És azt a fajtát, amit nem tudtam nem szeretni. Őszintén. Nincs olyan számuk, ami ne jött volna be. Mind szövegét tekintve, mind pedig zeneileg. Sajnos feloszlottak nemrég, de ránk hagytak nyolc kurva jó lemezt, meg néhány koncertfelvételt. Ja, és egy másfél órás filmet, melyet 2009-ben kezdtek el készíteni, és mostanában fejeztek be. A Mantráról van szó, egy krisnásokból álló zenekarról. Vijaya Gauranga das gitár, Jaya Hari das ének és basszus, Rajahamsa das pedig dob. Ez volt az utolsó felállás. Előtte volt még jópár. Régebbi tagok például Gopikrsna das (dob), Kowalsky (ének), Nagy Richárd (basszus), Acyuta das (gitár), Csiki László (dob), Mozsik Imre (dob) és Fellegi Ádám (dob). Kowalsky egyébként is közreműködött több lemezen, mikor még nem volt tag, s ugyanígy tett Csató is, a Replika gitáros-énekese.

1999 nyarán jött létre a Mantra, és azóta szinte minden évben kaptunk tőlük egy albumot. Hogy miért más ez a zene, mint a többi rockbandáé? A válasz nem bonyolult. Egyszerűnek tűnő szövegek, pár akkordból, pár riffből álló dalok. Mégis van benne valami plusz. Ennek a zenének éppen az egyszerűsége adja meg a tartalmát, a lényegét. Ugyanis ha kicsit is odafigyelsz, kénytelen vagy egy idő után gondolkodni, hogy most mit is akartak ezzel mondani? Közhelyes mondatok, pár szavas versszakok és refrének, melyek mögött életek és regények lapulnak. Rejtve csak addig marad, míg el nem indulsz az úton, hogy felfedezd magad és a világot. És a legfontosabb, hogy az előítélet a legelső, melyet el kell dobnod magadtól. Ugyanis bár tényleg krisnásokból áll a csapat, egyáltalán nem a Krsna tudat szól a dalokból. Ha mondhatunk ilyet, egy általános és egytől származó, isteni filozófia, vagy gondolkodás az, ami visszaköszön a Mantra szövegeiből. Éppúgy szól az emberi érzésekről, mint a hibákról, a világban történő csodákról és borzalmakról. A hangszerelés szerintem kiváló, mindegyik lemeznek van különlegessége, pikantériája. Mindegyik kicsit más színű, és tartogat valami meglepetést, valami teljesen egyedi hangulatot és ízt.

Ez a cikk tisztelgés a Mantra előtt, még egyszer nagyon köszönöm nekik, hogy megszülettek, hogy éltek, és hogy a számaikkal mindig is élni fognak! :)

      A Mantra lemezek:

      1999 Ébredj fel

      2000 Embert játszani

      2000 Élő embert játszani

      2001 Életről életre

      2002 OM

      2003 Tetteim súlya

      2004 108

      2005 MINDEN A TIÉD

      2007 MINDEN A TIÉTEK

      2008 AKAROM LÁTNI

Mantra.hu - itt mindent megtalálsz a zenekarral kapcsolatban!

Hammondárium: Dirty

2011-02-02T13:58:00.002+01:00

2011.02.02. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Kaltenecker Zsolt – hammond orgona

Gyémánt Bálint – gitár

Martonosi György - dob

Három zseniális magyar jazz-muzsikus vadonatúj formációja és lemeze. Dirty, vagyis koszos. Igen, találó a cím. Bár ez a zene nagyon letisztult, kifinomult és három komoly múltja van, azért mégiscsak koszos. Piszkos, erős és kemény is. A legjobb értelemben. Egy kis sztori és vélemény számonként, amit mindig utáltam, de most mégis fontosnak tartom. Előszóként: Kaltenecker Zsolt már jóideje játszott duóban Martonosi Györggyel, mielőtt létrejött a Hammondárium. Ugyancsak Kaltenecker Zsolt már jóideje játszik Gyémánt Bálinttal a Bin-Jip nevű formációban. Ha pedig létrehozna egy közös formációt Gyémánt Bálint és Martonosi György, most már ők is elmondhatnák, hogy van előzmény... :)

SILLY WALKS Ez a szám eredetileg a KalteneckerZsolt - Dés András - Papesch Péter trió 2004-es Alchimia lemezének egyik száma. Ez azért is érdekes, mert egy teljesen gépi hangzású cuccról van szó. Legközelebb 2005-ben hallottam a számot élőben a Balatonfüredi Jazz Fesztiválon, ahol már az újra összeállt Kaltenecker Trió játszotta, a doboknál Borlai Gergővel. Izgalmas és újszerű átdolgozás volt, de a főtéma még mindig elég ufósan szólt. És most itt van az új formáció, ahol Zsolt hammond orgonán adja a témát és a basszust. Gyémánt Bálint jó kis szólóval dúsítja, Martonosi Gyuri bácsi pedig elképesztően szabad és koszos dobolásával színesíti. Szépen átmegy egy free-jazz trackbe, és már csak kétszer – a közepén és a végén - halljuk viszont az alaptémát. Keretes, és nagyon eltalált átdolgozás. Aki nem olyan elborultan jazz-őrült, mint én, annak fel sem tűnik, hogy nem erre a lemezre íródott.

BERROA Az egyik a két szám közül, mely az izgalmas hármas szerzeménye. Újabb bizonyíték, hogy három elképesztően innovatív és zseniális zenészről van szó. A hangszerek egyedi módon való használata, a kifinomult, mégis dirty játék, az ütemtörések, az ütős akkordok és a vidám, nagyon egységes és mégis szállós szólók. Igazi jazz-rock, kemény és dallamos. Erről most többet nem, a hallgatás sokkal jobb.

I ME MINE George Harrison egyik nagy slágere, vagyis Beatles feldolgozás. Megint merész hozzányúlás, és jó kis jazzes átértelmezés. Orgona-és gitárszólóval végigkísért igazi szvinges feeling. A dob ismét nagyon izgalmas, teljesen jó, ahogy egyszer még csak lágy, kísérős, aztán hirtelen már kipontozott és kemény, de hogy hol vált azzá…

BILLIE JEAN Azt hiszem, ez a cím önmagáért beszél. Igen, orgonán, gitáron és dobon szólal meg Michael Jackson hatalmas slágere. Balkezes orgona-basszus, jobb kezes dallamvezetés, gitárakkordozás és széttört ütemek. Elsőre elég furcsa és szokatlan ez a verzió, de aztán belemelegszünk. Jön egy gitárszóló, a vége felé egy billentyűszóló, közben végig teljes freedrám.

DIRTY MAN Az első lassú tétel. Mélyről induló szomorkás téma. Kaltenecker Zsolt szerzeménye. Hallgatni-hallgatni kell…

SONG FOR BILBAO Pat Metheny világát ezer szám közül is kiszúrja az ember. Sokan nem is mernek hozzányúlni a számaihoz, hiszen teljesen egyedi és nagyon jellegzetes a játéka, a stílusa. A Hammondárium most ezt a hozzányúlást nagyon lazán megtette, és azt kell mondanom, hogy szerintem hibátlanul.

COME TOGETHER A híres szerzőpáros, Lennon-McCartney híres és milliószor feldolgozott dalát ismét csak egyedi módon közelítették meg. Míg mások elsősorban rockosabbra szokták venni a figurát, Kaltiék inkább a téma boncolgatásával és finom szólókkal tették színessé az agyonjátszott slágert. Aztán persze jön egy nagy fokozás, hangosodás, és újbóli halkulás-lágyulás. Ízletes gitárharmóniák, érzékeny orgona aláfestések és kellemes cintányérsimogatás. És újra, aztán újra…

MISIRLOU Tarantino Ponyvaregényének főcímdala a következő feldolgozás, mely ismét mosolyra húzta a számat. Zsolt billentyű-brillírozása adja a pörgős alapot, melyre Gyuri bácsi keveri az ütemet, Bálint pedig teljessé teszi a hangzást a pengetésével.

GREY CLOUDS Ismét egy Kaltenecker-szerzemény. Az eredetije a 2002-es Wanderlust című albumon kapott helyet. Akkor Dés Andrissal és Papesch Petivel játszotta. Kellemes, kissé álmodozós, merengős hangulat, kellemesen megtörve a gyors számok sorát.

REZZO Ez is Kalti szerzeménye. Eddig kétszer hallottam élőben. Először a már említett balatonfüredi Kaltenecker Trio koncerten hat éve, másodszor pedig 2009 nyarán a boglári Jazz és a Bor Fesztiválján. Első alkalommal Papesch Petivel és Borlai Gergővel tolta, másodszor pedig az akkor még új, és most pedig már megszűnt K.L.B. Trióval (Lukács Peta – Borlai Gergő – Kalti) Úgy tudom, lemezen eddig nem jelent meg a szám. Itt volt már az ideje, mert ez is nagyon jól szól.

NORTH HIGHLAND Az utolsó, és szerintem legjobb szám az albumon. Ez a másik szám, melyet a trio együtt írt, vagyis közös szerzemény. Azt hiszem, ebben tényleg egyesül az a rengeteg stílusjegy, melyet mindhárom zenész sok év zenélése alatt gyűjtött össze. Egy nagyon modern zene, elsőre a régebbi Kaltenecker albumok közül a Shantansz és az Alchimia jut eszembe. Az elektronika és a masszív alapok kicsit K.L.B. –sek, de van itt olyan feeling is, mint amikor Bálint és Zsolt a Bin-Jipben játszik. Van, hogy letisztul kicsit, aztán újabb harmóniák és visszhangos érzések kavarognak, majd pedig ismét odalépünk a gázra, és már száguldunk is őrült módon. Majdhogynem rock, olyan Anathemás, hosszú és nagyon szállós cucc. Számomra ezek a számok a leginspirálóbbak, fantasztikus érzés, mikor így elárasztja a teret a ZENE, a belülről ébredő improvizáció.

Legközelebb 2011. február 13-án koncerteznek Pesten a Vigyázó Sándor Művházban!

Hammondárium MySpace

Kaltenecker Zsolt MySpace

Gyémánt Bálint MySpace

Martonosi György MySpace

Vagyis Fabók ambient

2011-01-31T10:05:00.001+01:00

2011.01.31. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

[A Tangram, mint egyszemélyes project 2007-ben debütált a Highway Ambience nevezetű albummal. Fabók Pétert takarja a név, aki elárulta, hogy öt-hat éves kora körül érte az első meghatározó zenei élmény, méghozzá Jean Michel Jarre Oxygene-je formájában. Azóta sem nagyon szeret mást az instrumentális zenéken kívül. Első hangkártyáját elsős gimnazistaként kapta egy barátjától; ez a számítógépes zeneszerzés legfontosabb kelléke. Így került tehát igazán közel a zenéhez, méghozzá az alkotói oldalról. S bár sosem tanult zenélni, nincs mit szépíteni: színvonalas, izgalmas és egyedi cuccot tett le elénk eddigi tíz albumával (8 nagylemez, 2 EP).]

[Sokan mégsem hallottak eddig róla. Nem is csoda, hisz a Cöki is csak egy réteghely, és az ambient világ is egy szűk, még eléggé zárt kör itthon. Most viszont eljut még pár emberhez, hozzátok is itt a kultúrGYOM-on!]

[Nézzük először is, hol a forrás, mi volt a kiindulópont Péter világában, amiből aztán felépült a Tangram.]

- Ultimae Records fan vagyok, minden, amit a kiadó zenészei csinálnak, szeretem. Jó lenne közéjük tartozni.. :) (Aes Dana, Carbon Based Lifeforms, Solar Fields...) Der Spyra, Ulrich Schnauss, és természetesen Tangerine Dream (70-80-as korszakuk), Jean Michel Jarre... Ők akik hatnak rám, amúgy pedig az ihlet természetesen nagyon változó dolgokból jön. Főleg egy hangszín fog meg, a köré építkezem, de volt már olyan is, hogy álmomban hallottam egy zenét, és hajnalban felkelve meg is tudtam csinálni. Koncert alatt előre eltervezett számsorrend megy, a dalokon belül improvizálok, de nagyon nehéz élőben végigcsinálni egy-egy koncertet, ezért elhatároztam, hogy ambient-dj-kedni kezdek, saját zenékkel (13 órányi), így jobban tudok a közönség hangulatára reflektálni, kisebb hangszerparkkal kell mennem (egy Apple iPaden csinálom, egy kis táskába befér). Persze vágyam egy nagyobb koncert (volt már egy a Jószef Attila szinházban, meg a Szigeten 2007-ben), de idehaza nem tudnék megtölteni egy ilyen jellegű zenei koncerttel egyetlen nagyobb termet sem.

[Péter az egyik 2010-es, Flow névre hallgató anyagát mindössze egy nap alatt írta és rögzítette, egyetlen record sessionben, az azelőtti lemeze, a Micropolis pedig egyetlen hónap termése. Most lássuk, miért is nincsenek mellette más dj-k, esetleg zenészek!]

- Az egyszemélyes projektet preferálom, több okból is: nehézkes összeszervezni, ha kettő vagy több ember van egy zenekarban, hangszerszállítási és próbateremköltség-problémákról nem is beszélve... Gimiben (18-20 éve) volt egy kétszemélyes projektünk, az egész gimi alatt és utána is (kétezres években megújulva) tudtunk együtt dolgozni, mert egyikünknek voltak csak hangszerei, így nem volt nehéz a szállítás :) Az akkoriban készült zenék még más jellegűek voltak, de meghatározták a dalépítési és -szerzési hozzáállásomat, akkoriban is improvizatív sessionökből alakultak ki az egyes dalok.

[Elgondolkodtatott a dolog, hogy vajon van-e egy állandó mag, akik járnak a Tangram bulikra, és ha van, milyen széles kör ez?]

- Van egy kisebb, 20-30 fős törzsközönség, akik javarészt minden koncertemen ott vannak, de nagyon nehéz bővíteni a kört, eljutni sok emberhez. Tavaly Veszprémben az utcazene fesztiválon volt egy érdekes dolog, angol egyetemisták állítólag az én koncertem miatt jöttek el az egész fesztiválra. Ezt ott mondták nekem a koncert előtt, és jól esett nagyon. Az "egyedül levésemnek" az egyik hátulütője, hogy mivel mindent én csinálok (zene, borítók, látványtervek, koncepciók, marketing), ezért a menedzselésre kevés idő jut, amivel közelebb kerülhetnék a közönségemhez. Nomeg a magyar helyzet sem túl rózsás, nincsen vagy kevés az a klub, ahol ez a zene a közönségére talál, külföldre pedig megint amiatt nincs nagyon lehetőségem menni, mert pénz híján nem tudok akárhova utazni, vinni a cuccokat stb... Ezért jó egy ilyen lehetőség, mint a Kultúrgyom például, mert igy talán lesz újabb 5-6 lelkes hallgató, akik "felfedeznek maguknak"... :)

[Hát ezt én már leírtam, és biztos is vagyok benne! Úgy gondolom, mint újságíró-zenész-ándörarc-ember-ésatöbbi, hogy bizony KELL és FONTOS beszélnünk egy-egy ilyen projectről, mert ezek is azon zenék közé tartoznak, melyek előre viszik a művészetet és tudnak adni a közönségnek. Mindazonáltal - bár Péter nyilván inkább cáfolja ezt a kijelentést - örülök, hogy csak egy kis réteg a közönség, a törzsközönség, és hogy inkább klubokban lép fel, mert ez adja az igazi értéket, a valódi tartalmat ennek a zenének! Ha nagy színpad lenne és minden átlagcsaj és átlagcsávó ott tolongana, mert mondjuk menő és sikk, az már egy egészen más tészta...]

WEB: Tangram Official Site - itt mindegyik albumot ingyen letöltheted!

Még mindig HOLNAP ELŐTT

2011-01-17T10:27:00.001+01:00

2011.01.17. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Hármas gyilkosság, romák, késelés. Megint egy szép nap, egy szép hét, de hova tartunk? Sok minden eszembe jutott kapásból, mikor végignéztem a híreket. És ma ránéztem egy régi ismerősöm, egy író-fordító, bizonyos Szántai Zsolt (becsesebb nevén Le Renard) blogjára. És ahogy olvastam, azokat a gondolatokat kaptam meg sorról sorra, amelyek itt zakatoltak bennem is. Ezért most itt egy részlet a bejegyzéséből:

"2005-ben megjelent a könyv, a "Holnap előtt", amit Kowával együtt csináltunk. 2007 végén valaki irt egy mailt, "ezt olvasd el, baszd meg" cimkével. Az illető belinkelte egy akkor 16 éves lány blogját. A lány apja meghalt, az anyja öngyilkos lett, ő egyedül maradt a nagyszülőkkel, öngyilkos akart lenni - komolyan készült rá.

Aztán... Valahogy elolvasta azt a kurva könyvet, amiben benne van egy nagy adag a szüleim halála után érzett fájdalomból, meg egy nagy adag Kowa drogos-időszak-utáni optimizmusából... És a lány nem lett öngyilkos. A hideg is kirázott. Az a kurva könyv segitette át egy holtponton, ami számára majdnem szó szerint holt-pont lett...

És akkor úgy éreztem, hogy igen, baszd meg, leszarom, hogy anyagilag megbukott a könyv, ezért már érdemes volt megcsinálni, mert az élet mindennél fontosabb.

Most viszont meghalt három gyerek. És már késő jobbról késes cigányt kiáltani, késő rasszistáskodni, késő balról ujjal mutogatni, késő egymás politikai/bármilyen nézeteit fikázni, egymást ócsárolni, mert ők már nem élnek. És szarjon sünt, aki most azzal jön, hogy volt-e, és ha esetleg igen, akkor mennyi alkohol/drog, bármi volt a vérükben. Mi basztuk el úgy a világot, hogy a kölykök hozzájutnak, sőt: menőnek tartják a hozzájutást az ilyen szerekhez.

Mi magunk kúrtuk el az országot úgy, hogy a nagy PC (politically correct) közepette nem vettük észre a fától az erdőt - a mondvacsinált, nyugaton-ez-az-aktuális problémák megoldozgatása közben a több, sokkal durvább, saját problémánkat.

Mi magunk kúrtuk el az országot úgy, hogy vannak olyan cigány/zsidó családok, szülők, akik azért nem merik elengedni a gyerekeiket sehova, mert félnek, hogy éppen a cigányságuk/zsidóságuk miatt fog történni velük valami.

Mi magunk kúrtuk el az országot, mert nem az van, hogy származásra/iskolázottságra/vagyoni helyzetre/politikai beállitottságra való tekintet nélkül kibaszottul megbüntetjük a trógereket, a mocskokat, a selejteseket - azokat, akik a puszta létükkel élhetetlenné teszik a világot, hanem az van, hogy megértjük a bűnöst, de nem értjük meg az áldozatot - az van, hogy a gyilkos arcát/nevét kitakarjuk, de a véres áldozatot naponta ötször mutogatjuk a tévében... (Meghótt, szegény, neki már nincsenek személyiségi jogai.)

Mi kúrtuk el, mert hagytuk, hogy a politikai pártok tömegbázis-épitésük közben kihasználják az emberekben természetükből fakadóan meglévő közösség-igényt, a valahová-tartozás igényét."

Fotók: Hollósi Soff Photography

JÖN! Refresh The Style

2011-01-12T17:04:00.001+01:00

2011.01.12. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Elérkezett az idő! Februárban kezünkben landol a legújabb, ötödik Brains lemez, melynek a címe Refresh The Style. Lesz egy pécsi elő-lemezbemutató január 21-én, és lesz egy igazi nagy lemezbemutató Pesten a Gödörben. Ajánlatos a részvétel! ;) ... és a Ladies Obsession klip is hamarosan elkészül, megosztjuk azon nyomban! :)

BRAINS - PÉCS 2011.01.21. - ZION

Felvezeti SerJoe (Space Inhalerz)
www.spaceinhalerz.com

22:30 Brains koncert utána Marka
www.brains.hu
www.myspace.com/markadj

Jegyár:
22:00-ig 1.000.-Ft
utána 1.400.-Ft
(Csak a helyszínen kapható!)

BRAINS - BP 2011.02.25. - GÖDÖR KLUB

Kapunyitás: 21:00
Jegyár: 1400/1800 ft

Black Sun Empire 2010

2011-01-10T09:26:00.001+01:00

2011.01.10. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

A Black Sun Epire egy utrechti dj/producer gárda. A három név: Milan (aka Crash), Rene (aka Suture) és Micha (aka Naye'i). Milan és Rene még az iskolában találkoztak és hamar úgy döntöttek, hogy közösen hasznosítják tehetségüket. Micha állandóan az ő felszerelésüket nyúzta, aztán csatlakozott hozzájuk, így jött létre a BSE. Együttműködésük jó döntésnek bizonyult, mert néhány holland kiadó érdeklődni kezdett a BSE név alatt megcsinált első zenék iránt. Nem tartott sokáig, amíg megkapták a lehetőséget az első megjelenésre, az akkor induló Piruh-nál, ami Dj Dreazz Triple Vision Records kiadójának egy allabelje. Ezután számos sikeres dj felkérés következett, közben készültek a zenék is, a Priuh003-ra, majd még több zenét írtak, amelyek felkeltették többek között Dj Trace érdeklődését is.

A Black Sun Empire producertrió 1998 óta meghatározó eleme a drum and bass kultúrának. 2002-ben létrehozták a Black Sun Empire Recordings-ot. Első kiadványuk (a remek táncparkett-orientált The Rat és a sötét techno, a B'Negative) bizonyítja létjogosultságukat. Saját zenéik mellett newcomerek produkciói és kollaborációk (a The Sun a Concord Dawnnal és az Insiders Optivval) is megjelennek, és persze nem szabad megfeledkezni a Spine Ep-ről sem, amelyen a trió és Skynet egy-egy zenéje mellett Jade és Matt-u Got Lost-ja és Chris.su Raw.fullal közös Panorámája is helyet kapott. 2004 márciusában a BSE saját szerzői albummal, a Driving Insane-nel jelentkezett. Remek trackek (Arrakis, Don't You, Breach, Stasis, Driving Insane) mellett Kemal a The Rat-et variálja, Chris.su pedig a B'Negative-ot gyúrja felejthetetlenné.

A 2005-ös év sem volt egyszerű a BSE életében. Megindult a BSE testvérlabelje, az Obsessions, ami a kifinomultabb, nyugodtabb, de a még mindig techy zenéknek ad otthont (debütál Dis az Skc-val közös Sacrifice-szal és a nagy jövő előtt álló Desimal a Circle Of Nine-nal, van Kemallal közös Stranded és Centepod a Noisia, Mayhem & Pacific háromszögtől). A Black Sun labelen Corrupt Souls 12-ese mellett jött az akkori új album, a Cruel & Unusuallal. (Források: drum-n-bass.info, soundhead.hu)

MOST PEDIG itt a legújabb lemezük, a 2010-es Lights and Wires, ami szerintem megint egy újabb irányt mutat, és nagyon jól sikerült cucc. Számomra a legjobban a már említett Driving Insane korong jön be, onnan származik az Arrakis című track is, melynek az audiosurfjét láthatjátok a videón. Az új lemez elsősorban azért tetszik, mert sok benne a plusz effekt és hangzás. Nem csak a megszokott dnb ütemet és néhány erős basszusalapot kapunk, hanem baromi nagy váltásokat, hirtelen visszaállásokat, melyekre aztán még nagyobb és durvább hangzások épülnek. Aki szereti a kemény elektronikával spékelt dnb-t, annak biztosan ez is ínyére való darab.

Weboldal www.blacksunempire.com
MySpace www.myspace.com/blacksunempire

Aando

2011-01-09T19:49:00.003+01:00

2011.01.09. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Egy pesti rock zenekar. Egy érdekes, izgalmas zenét játszó csapat. Érdekes érzés az is, hogy pár éve már találkoztam velük személyesen, mert Újpesten épp a mi termünk melletti próbaterem volt az övéké. S mivel a falak nem voltak túl vastagok, kábé úgy hallottuk egymást, mintha itthon jó erősen tolnám neki a hangfalakból a mjuzikot. Szóval tisztán és kellemes jött át az Aando-feeling. Mi persze csak kis amatőr próbálkozók voltunk az ő biztos és pontos játékukhoz képest. Na de a lényeg, hogy épp rátaláltam a myspace oldalukra, és látom ám, hogy az új énekes csajszival már egész komoly dizájnnal tolják a srácok. Úgy látszik, lesz itt lemez, meg koncertek is! Nem húzom tovább a szót, ismét nem akarok megállapítani, mesélni, se kritizálni. Nekem bejön ez a zenei világ, szerintem érdemes meghallgatni!

Aando MySpace

Nagyváradi Nelli - ének
Lengyel Norbert - gitár
Terjék Péter - basszusgitár
Benkő Kristóf - dob

dnb LTJ Bukem módra

2011-01-08T11:09:00.001+01:00

2011.01.08. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Sokan még mindig csak a Pendulumig jutnak el, ha dnb-ről van szó. Nincs azzal semmi baj, van sok jó muzsikájuk. De van egy mélyebb oldala is a dnb-nek, amelyben egy másfajta fúzióval találkozunk. Számomra LTJ Bukem képviseli ezt a stílust, amit nem is nagyon tudnék más művészhez kötni, hiszen az egész hangzásvilág bukemes. Olyan hangzásokra, harmóniákra, hangulatokra és jazzes, élő hangszeres alapokra építi fel a zenéjét, amelyet végigkísér a dnb-s ütemvilággal. Sokat nem is akarok írni róla, a facebook oldalán mindent megtaláltok vele kapcsolatban. Nekem a legjobban a Journey Inwards, a Fabriclive 46 és a Producer 05 lemezei jöttek be. De ugyanúgy feelinges az Earth sorozata és a Progression Sessions is, az Mc Conraddal közös felvételek.

Belehallgatósdi:

LTJ Bukem and Goodlooking

Records on Facebook:

Robothal, most meg Konyha

2011-01-06T00:14:00.003+01:00

2011.01.06. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Először természetesen egy kis agymenéses elmebaj tőlem, utána rendes infók is arról, amiről szó van. Vagyis Robothal, meg Konyha. Notehát:

Szétesőben a Marshall bástya. Körülötte a vár romjai. Egy kis ősFender, egy-két pedál, néhány Tama vagy kitudja már... Dobverőharcok, amatőr szőnyeg a cucc alatt. Egy szigszalagtól/ból álló mikrofonállvány. Tojástartófalak. Egy gitár a nyakban. Egy basszer a hangban. Dobos a pergőt, száj az éneket, pengető a húrt. Tépi. Szét és bele a feelingbe. A rockba, a garázsba, a pincébe, a föld alá. A szavak kedvesen és szárazon zúznak bele az éjjelbe. Karon fognak, nehogy jobban szédülj, nem, nem, annyira azért mégsem kéne. Felcibálnak, felhurcolnak a téglaváros fölé, a panelrengeteg közepén a hegytetőre. Egy nagy sötét kémény a hátvéd, a budai hegyek a pan(n)o(nd)ráma. A zárójelek a fények körben, a kis pontok meg foltok, minden forog, kezdődik és nincs menedék. A muszáj hatol a bőrőd alá, a füst hangtalanul üvölt. A back visszarángat a forgatagba, a forgatag beletol a hangba. A hang hamisan vigyorog, a vigyor szelíden ámít. Az ámítás maga a nő. A nő előtted már vonaglik. A vonaglás a hullámokat idézi. Az idézés nem lenne jó, hát inkább hagyjuk. Szétszedjük magunkat. Még egy sör, még egy kis hangzavar, még egy tánc, még egy csipőringás, még egy csók, még egy mozdulat, és kész. De ott a mögöttes tartalom. A lényeg, legalábbis annak érzed. Hogy tudsz valamit. Valami olyat, amit mások bezzeg nem. A fonal elveszőben. Nem fontos, hogy mi van, hogy mi volt, egyszerűen csak beleesek az otthonba, a lakás vár, a bor a hűtőben, a fény a sarokban, az abrosz az asztalon, befogadott mint anyja a gyermekét, a konyha.

Vigyázz, jön a komoly rész!

Képzeljetek el egy hátizsákós srácot, aki egy Bin-Jip feat. Barabás Lőrinc Eklektric utolsó bulin egész este fel-alá járkál, szertekószál a helyen és figyeli az eseményeket. Nem közönség, nem fellépő, és a helyhez sincs köze. Hogy mégis mit keres ott? Mindent. Ő a szervező. A menedzser, vagy hogy mondják. Ja, manager! Elnézést... na hát ott mászkált össze-vissza. Matyinak hívják. Szepesi Matyinak. Na hát közben találtam rá egy jó kis hazai bandára. Konyha a nevük, és éppen Szepesi Mátyás nevéhez fűződik, akit eddig - mint említettem is - főleg a színpad "mögötti" oldalról ismert a zenész-szakma - pl. a Harcsa Veronika Quartet, az Óriás és a Bin-Jip menedzsereként (de annak idején ő hozta el hazánkba a Smart Music-kal Mike Sternt, Richard Bonát, Fleck Bélát és még sokakat). És bár Matyi elsősorban mindig zenészként gondolt magára és írta a dalait, a legtöbb ember csak most fogja megismerni erről az oldaláról, hiszen énekes-gitárosként foglal helyet a Konyha asztalánál.

Oké, oké, de hogy jön ide a Robothal? Jogos a kérdés! A Robothal az úgy jön ide, hogy a Matyi facebook profilján rátaláltam a myspace linkjére, viszont sehol nem találtam meg se a történetüket, se a zenészeket, akikből az egész kibukott. Kézenfekvő módon személyes segítséget kértem Matyitól. Most halljátok (na jó, olvassátok) az ő szavaival a sztorit, mely mindkét zenekart érinti.

"A Robothal az én "szobazenekarom" volt gyerekkori barátommal Mester Mikivel - igazából nem is volt zenekar. Nem próbáltunk vagy koncerteztünk, otthon írtam a számokat és utána 2009-ben stúdióban feljátszottuk őket.

Mivel 2005 és 2010 között nem volt zenekarom, egy elég hosszú időszak alatt felgyülemlett ötletekből válogattam, és mire kész lett, már egész más zenék érdekeltek - ebből indult ki a Konyha, amin G. Szabó Hunor barátommal (lásd még: The Qualitons, Smárton Trió, stb.) kezdtünk el dolgozni: sokkal analógabb, koszosabb hangzást akartam, más zenei hangulatokat, mint a Robothalban - és ez innentől meghatározza hogy mások kerültek végül bele a többi hangszeres poszton is.

A Robothalat ilyen értelemben nem tervezem folytatni, hiszen a Robothal folytatása maga a Konyha."

A Konyha egy háromtagú zenekar, akik retrósan lerobbant hangzással és fordulatos magyar szövegekkel játszanak eklektikus (a soultól a garage rockig terjedő skálán mozgó) popzenét. A Konyha hangzásának gyökerei a 60-as / 70-es évek fordulója körül keresendők: amikor a rockzenészek már túl voltak az elektromos hangszerek feltalálása okozta eufórián és már nem akartak feltétlenül csak szép hangokat kihozni belőlük - ennek eredménye a sok koszos, túlvezérelt gitár- és énekhang. A Konyha szövegei - ezzel látszólag ellentétesen - mai élethelyzetekből indulnak, de megpróbálnak túllépni azon az állásponton, hogy jó és mély dalt kizárólag fájdalmas dolgokról lehet írni. A háromtagú csapat (Badics Márk - dob, Herr Attila - basszusgitár, Szepesi Mátyás - gitár, ének) dinamikus, de lerobbant hangzású dalokat ad elő, szövegeiben pedig egy dinamikus, de lerobbant kor túlélési filozófiáit vázolja. Na, pont mint a konyhában, egy üveg bor mellett. Vagy inkább utána. Ahogy ők fogalmaznak: " A Konyhában lenni mindig jó. Nincs túl nagy rend és tisztaság, de mi így szeretjük. És ne feledjétek: a hűtőben mindig ég a villany!"

"Az első felvételeket a Qualitons dobosával, G. Szabó Hunorral készítettem 2010 májusában. Összegyűlt pár olyan zenei ötletem, amibe belehallottam Hunor hatvanas években gyökerező beates-funkos játékát, ő pedig örömmel dobolta fel az anyagot. Igazi zenekarrá azonban mégis Badics Márk érkezésével váltunk, aki Hunorhoz hasonlóan a jazz felől érkezett, de elképesztően sokoldalú és érzékeny muzsikus (tagja többek között Vázsonyi János és David Yengibarian zenekarainak), aki ha kell, rettenetesen oda tud csapni. Herr Attila basszusgitáros gyerekkori barátom, mindketten Szentendrén nőttünk fel, többször játszottunk már együtt az évek során, de sosem volt közös zenekarunk. Sokoldalú, tapasztalt, jazztanszakot végzett zenész, a legtöbben a Besh O'Drom-ból ismerhetik - számomra azonban semelyik profi produkciója nem tudta felülírni azt az élményt, amikor először láttam tizenhat éves korában Led Zeppelint és Black Sabbathot játszani a bátyja zenekarában. Már túl voltunk a dob-, a gitár- és az énekfelvételeken, amikor felhívtam hogy basszusgitározzon pár számban, ő pedig egy másik szintre emelte az anyagot a játékából áradó őserővel.

Aktuális infó, hogy folyamatosan koncertezünk (legközelebb a Gödörben január 24-én), írjuk a számokat és ebben az évben összehozunk egy jó karcos, de eklektikus és mély lemezt, lesznek rajta súlyos stoneres bluesok és soulos beütésű számok egyaránt. Szeretnénk együtt játszva felvenni valami nagy térben, mint a hatvanas-hetvenes évek lemezeit, hogy még élőbb és lüktetőbb legyen a sound!"

ROBOTHAL

A Robothal felvételeken az alábbi zenészek játszottak:
Borlai Gergő - dob
Mester Miklós - basszusgitár
Szepesi Mátyás - gitár, ének, billentyűk, loop-ok

Vendégként bizonyos Robothal számokban feltűnnek:
Barabás Lőrinc - trombita (Addig el)
Jamie Winchester - vokál (Mantra), gitár (Kitakar)
Premecz Mátyás - billentyűk (Punksoul)

http://myspace.com/robothal

KONYHA

A Konyha zenekar tagjai:
Badics Márk - dob
Herr Attila - basszusgitár
Szepesi Mátyás - gitár, ének

http://myspace.com/konyhank

Fogadok, hogy nem

2011-01-04T13:24:00.001+01:00

2011.01.04. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Nincs olyan, hogy mindenki. Mert a világ olyan szintű folyamatos változásban van, amit követni nem lehet. Mégis szoktuk használni ezt a szót a nagy általánosításokra. Hogy mindenki ezt csinál, azt csinál. Pedig nem is. Például az, hogy szilveszterkor mindenki bulizik, vagy hogy mindenki fogalmat tesz, az sem igaz. Én például nem tettem fogadalmat. Mégis legondolkodtam azért, ha megkérdeznék, hogy mit fogadtam volna meg, valószínűleg azt mondanám, hogy nagyjából szeretném követni továbbra is azt a nyomot, amit éppen követek. Ennek egyik része a kultúra is, azon belül a zene, az írás. Na de mi is ez a nyom? Melyik út is ez valójában? Nem szeretek kategorizálni, sem határok közé szorítani. Ezért nem is teszem. Az oldalon nagyjából látszik, milyen stílusokat, vagy inkább úgy mondom, milyen stílusokból milyen előadókat, bandákat veszek gyomcső alá. A rétegekhez szóló, sokszor undergroundnak mondott cuccok ezek.

Naszóval. Az jutott eszembe, hogy kikről nem fogok írni. Mert azt talán könnyebb behatárolni. Egyszerűen úgy lehet megfogalmazni, hogy a tévé zenecsatornáinak többségén és a kereskedelmi rádiókon s persze a neten mindenhonnan potyogó, ömlő, hallgathatatlan szörnyűségekről. A nyálas, gagyi, elcsépelt és agyonjátszott popsztárocskák számairól, lemezeiről, klipjeiről. Azokról biztosan nem. Azokról, amelyekkel a legnagyobb nézettséget lehetne elérni. Egyszer régebben írtam még a music.hu-ra egy kis nyúlfarknyi cikket a Twilight-ról. Tudod, sajtóanyag, hír, akármi. Megkértek, megírtam. Na hát semmiről nem szólt a cikk, kábé annyi volt benne, hogy jön a film, meg hogy kik írták alá a zenéket. Ennyi. Hogy általában egy-egy írásomat mennyien nézték? Mondjuk vegyünk fél év időtartamot. Fél év alatt átlagban háromezren klikkeltek rá egy cikkre. A Twilight-os cikkemet több mint tízezren nézték félév alatt, most két év után ötvenháromezernél áll a statisztika. Na ez különösebben nem fontos, csak jól illusztrálja, hogy mire klikkel az emberek többsége. Na én pontosan nem őket célzom meg, bár ha néhányuk esetleg idetéved mégis, és tetszene neki a site, isten ments hogy átkattintson máshova Twilight-ot olvasni! :)

Írok viszont például idén is sok olasz előadóról! Bizonyára lesznek majd megint riportok, beszélgetések jó arcokkal. És most itt van pár szó Goa Gilről. Ha nem ismered a goát, ha nem ismered a történetét, ajánlom a goa.hu oldalt, ahol igen sok mindent megtalálsz. Többek között az aktuális partykat is. Nyilván Ozoráról már sokan hallottak, meg úgy általában a goáról. Igazi undergroundról van szó, hiszen általában a természet lágy ölén vehetünk részt a partykon, és amúgy is csak egy eléggé szűk réteg kedveli ezt a stílust. Mások szerint idegölő, elviselhetetlen. Goa Gil az egyik - talán mondhatni - legnagyobb goa-guru. A kilencvenes években ismertette meg a zenéjét az emberekkel, és azóta folyamatosan tolja megállás nélkül. Én szilveszterkor egyik papámmal a Kali Yuga névre hallgató legújabb remixére estünk darabokra. Erős basszussal, jó hangfalakkal ajánlom szíves figyelmetekbe! Rezgésre fel! :)

http://goa.hu/
http://www.goagil.com/

Valami hobbi cucc

2010-12-30T11:21:00.001+01:00

2010.12.30. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Lovasi neve közhely. Elcsépeltnek is mondható, bárhol találni cikket, videót, bármit róla, vele, érte, neki. Az viszont, amit a Kispál és a Borz után csinál a PUF-os Leskovics Gáborral, az ősbasszeres Ózdi Rezsővel és a dobcséplő Mihalik Ábellel, na az nem közhely! Az egy rohadt jó muzsika. Kegyetlenül eltalált szövegekkel, mégsem túl szomorkásan, sőt, igen rohamos tempóban és akkordmenetben. Szóval csak annyit akarok hírül adni, hogy épp tegnap estem be egy vidéki Kiscsillag koncertre, és nagyon nagy feelingje volt. A napokban jött ki a legújabb számuk, a Sirály. Ez is rajta lesz a 2011-re tervezett nagylemezükön. Amúgy két albumuk van eddig. A 2006-os Greatest Hits Vol. 01 és a 2009-es Örökre szívembe zártalak. A koncerten ami a legjobban tetszett, hogy nincs tét. Szabadon zúdítják ránk a zenét, a belső késztetés szakad bele a térbe. Jó kis rock-flash, altergitár, vokál és persze Lovasi, mint Lovasi. :)

Tagok:
Lovasi András - gitár, ének
Ózdi Rezső - basszusgitár
Mihalik Ábel - dob
Leskovics Gábor - gitár, vokál

Sárik Péter Trio: Pieces

2010-12-28T18:07:00.001+01:00

2010.12.28. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

2010-ben tényleg rengeteg lemez jelent meg. A pozitív amellett, hogy sok zenei csemegét kaptunk, nem más, minthogy a minőségük is hasonló arányban van a mennyiségükkel. A jazzen belül is igaz ez. Itthon az egyik legújabb darab a Sárik Péter zongorista triójának új albuma, mely a Pieces névre hallgat.

ZÁRÓJELES RÉSZ
Amit máshol is olvashattok (de szeretik idézni, másolni, leírni, elmesélni, és talán elolvasni is:) az album különlegessége, hogy két grafikusművész, Arnon Blaid és Okina Sorob készített minden zeneszámhoz egy-egy grafikát. Így ezekkel együtt, könyv formátumban jelent meg az új lemez. A képeket közvetlenül a koncert előtt egy kiállítás keretében tekinthette meg a közönség. A felhozatalban megtalálható a „The Stroppy” című dal is, mely tavaly az amerikai International Songwriting Competition dalszerző versenyen harmadik helyezést ért el. A trio pedig 2010-ben fellépett a világ egyik legrangosabb jazz eseményén, a Londoni Jazz Fesztiválon, majd pedig három teltházas koncertet adott a brit főváros kiemelt klubjaiban.

A Sárik Péter Trió 2007-ben alakult. Tagjai a magyar jazz élvonalába tartoznak, pályájuk során jelentős szakmai sikereket értek el: Sárik Péter és Frey György 2004-ben Emerton-díjat kaptak, Berdisz Tamás szintén abban az évben átvette az Artisjus kitüntetését, 2008-ban pedig a Magyar Ütőhangszeres Kultúráért Alapítvány Arany Dobverő Díját. Frey György 2009-ben nyerte el az Artisjus Díjat.

A zenekar Magyarországon kívül rendszeresen koncertezik szerte Európában, visszatérő vendégei Anglia, Németország, Svájc, Románia, és Szlovákia klubjainak és fesztiváljainak. Műsorukban mindhármuk szerzeményeit játsszák, zenéjük dallamos, ritmikus és rendkívül változatos. Koncertjeik sikerei és a közönség lelkes visszajelzései alapján mindenki számára élvezetes vérbeli jazz.
ZÁRÓJELES RÉSZ VÉGE

Ez volt az úgymond kötelező, a duma, a sztori, a fontos szavak gyűjteménye, hogy mindenki tudja, kikről is van szó. Számomra azonban ez nem így működik, és őszintén megmondom, hogy egyáltalán nem érdekel, hogy akár Sárik Péter, akár a basszeros vagy a dobos milyen díjat kapott. Az meg főleg, hogy melyik évben. Nekem van egy nagyon kedves ismerősöm, aki követte az írásaimat, és hajlandó volt végigtekeregni cseles szavaim titkos ösvényein. Azaz olvasta a cikkjeimet, eszmét cseréltünk és így tovább. Aztán egyszer csak meghívott a Pieces lemezbemutatójára. Köszönettel fogadtam a kedves gesztust, de nem éltem vele, mert nem értem rá, nem tudtam akkor felmenni Pestre. Így hát elküldte az új lemezt. Nem sokat tudtam a három zenészről, egyszer hallottam őket élőben nyár végén, amikor a Falusi Mariannak adták az énekalávalót. Betoltam hát az albumot, és végighallgattam. Tudni kell, hogy én a modern jazz elfogult istenítője vagyok, tehát bár rengeteg régi és klasszikusnak nevezhető előadót ismerek és hallgattam, inkább az elektronika, az újítás, és a fúzió az inspiráció számomra. A hazai billentyűsök közül tehát Kaltenecker Zsolt, Nagy János, Oláh Tzumo Árpád, Binder Károly...

Aztán megtaláltam a SPT első lemezét is a jazz mappámban. Őszintén szólva egy szvinges, klasszikus jazzes dolgot vártam ettől az új korongtól. Erre a legelső számnál egy olyan zongoratéma szólal meg, amelyhez hasonlót legutóbb SAJÁT MAGAMTÓL (!!! - nem szoktam ilyet használni...) hallottam még egy jó másfél éve Pesten a próbatermünkben. Igen, három hangból álló gyors téma, és erre épül fel a szám. Már itt megvolt a dinamika, az erő, a tempó, a harmónia. És rájöttek a mélyebb hangok, aztán beszállt a basszus és a dob. Ennyi volt, meggyőztek a srácok. És bejött az egész, úgy ahogy volt. Még most sem érdekel viszont a díj, a történet. Az a fontos, hogy itt ez az anyag, és hogy van Magyarországnak egy Sárik Péter Triója. Modern, néhol kicsit elidőzős, visszanyúlós muzsika, de nagyon kerek és egységes. Sok szép percet kívánok még e három zenésznek, és a hallgatóságnak is!

Tracklist:
1. Looking back
2. Spring feaver
3. The stroppy
4. Sighs
5. Crazy race
6. The first
7. Always back to you
8. Friendship
9. It's not too late for spring
10. Karma
11. Behind the mask

Black Light Burns: Cruel Melody

2010-12-28T16:14:00.001+01:00

2010.12.28. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Wes Borland, az egykori Limp Bizkit-gitáros hívta életre a Black Light Burns nevű zenekart. Ez a banda egy kegyetlenül jó és eredeti érzést hoz magával, amit talán industrial rocknak lehetne hívni, ha mindenképpen szeretnénk valamilyen módon meghatározni a stílust. Hál istennek sokan írtak már róla, mégis elég kevesen ismerik. Ezért írok most róla én is. Nekem rengeteg érzelem és pillanat adatott meg, melyek közben épp ez az album, a Cruel Melody szólt. Sokáig gyötrődtem, hogy mit írjak róla, mert régóta tervben van ez az írás. Aztán most itt van, leültem, rátettem a kezem a billentyűkre, és jött. Először próbáljátok meg befogadni a feelinget:

Meredten néz a szemembe. Szemem az övébe. A párbeszéd zajlik. A kérdőjelek és a felkiáltók harcolnak ezerrel. A pontok nem tudják, hova tegyék magukat. Az egész világ utazik, forog, elkeveredik a mindenben. A valahol ott marad, a valamikor most kezdődik, és mindig tart. A jelen már nincs, a jövő hív, a múlt rejt, a valóság az álomba merült félvilág. A hangok hatnak, az érzés kerít. A távol zsugorodik, az átlátszóság hatalma bénít. A kép szűnik, a táj nő, a kegy beborít, átölel. Zúg a metró, a busz, a villamos, a főváros, zúgnak az utak, zúg a fej, zúg a sok gép, mindenhol kavarog a véletlennek hitt tett. A hang belül, a többi nem számít. Az út tart, a cél visz, az okok fejtetőn lóbálják magukat, a percek már csak ócska trükkök. A hatalom inába szállt a bátraknak. A gyengék a hősök, a szem mindent elárul. A domb-hegy-völgy-fennsík képlet aránylag kész. A valóság züllött félóra, már elzavartam az előbb. Te vagy a lényeg. Te vagy ott mindenhol. Akármerre is megyek, akárhova nézek, akármikor vagyok, te jössz szembe. Te nézel a szemembe, te hiszel bennem, te kérdezel, te vagy, akinek válaszolok, és te nézel belém. Mindegy, hogy éppen milyen a külsőd, hogy milyen ruhát hordasz, hogy hányadszor lépdelsz el a jövőbe, ami már tart. A szemedből tudom, hogy te vagy. Az ölelésedből ismerlek. A hajad illata vesz bele a pillanatba, a folytonos körbe-félre utazás az alibi. A hely, az idő, a tér, a lényeg. Csak apró kis zárójelek. A mozdulatok, a tánc, a buli. Az őrületbe esés, a temérdek hovatartozás. A zene. Azzal megyek. Azzal szólok. Azzal kezdem. Azzal élek. Ez kell. TE kellesz. Szeretlek. Benned. Benneteket. Téged. Most. És aztán...

Aztán a sztorit:

A Black Light Burns 2005-ben alakult Kaliforniában. Főszereplője Wes Borland, aki a A Limp Bizkit gitárosaként szerzett magának nevet a NU metal világban. 2007-ben adták ki első lemezüket, a Cruel Melody-t. 2008-ban folytatódott a történet a Cover Your Heart and the Anvil Pants Odyssey című feldolgozás CD/DVD-vel. Erről nem nagyon akarok szólni. A Cruel Melody viszont egy telitalálat, szerintem zseniális úgy ahogy van. A második számról muszáj leírnom, hogy a dobot két sávra rögzítették, így egyszerre kétféle dobolás jön a hangfalakból. Ezt érdemes fülessel is tesztelni, kegyetlen jól szól! Többet erről sem szólok, ha felkeltettem az érdeklődésedet, hallgasd meg, ha nem, hát nem. :)

Tagok:
Wes Borland - ének, gitár, basszusgitár, billentyű
Danny Lohner - basszusgitár, gitár, hangmérnök
Josh Freese - dob, ütős hangszerek
Josh Eustice - billentyű
Marshall Kilpatric - dob, ütős hangszerek

Vendég zenészek az albumon:
Sonny Moore - vokál a "Coward" számban
Danny Lohner - másod gitár a "Coward" számban
Sam Rivers - basszusgitár a "I Have a Need" számban
Carina Round - vokál a "Cruel Melody" számban
Johnette Napolitano - vokál a "I Am Where it Takes Me" számban

Tracklist:

01: Mesopotamia
02: Animal
03: Lie
04: Coward (vendég: Sonny Moore)
05: Cruel Melody (v.: Carina Round)
06: The Mark
07: I Have a Need (v.:Sam Rivers)
08: 4 Walls
09: Stop a Bullet
10: One of Yours
11: New Hunger
12: I Am Where it Takes Me
13: Iodine Sky

http://cruelmelody.net/

http://www.myspace.com/blacklightburns

Roma Ferox (sei)

2010-12-28T14:44:00.004+01:00

2010.12.28. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Egy magát Alternative / Death Metal / Grindcore stílusba soroló római bandát ajánlok most a figyelmetekbe! Sokszor vagyok úgy, hogy rátalálok nekem nagyon tetsző zenékre, és bárkinek mondom, persze nem hallott még róla... Az átlag nyilván nem preferálja ezek többségét, viszont a vájtfülűnek, rétegharcosnak, undergroundnak, elborultnak, betegnek, furcsának tituláltak - mint mondjuk én - szeretettel fogadják és ha tényleg bejön, rongyosra hallgatják. Nekem egyébként is a szívem közepén kapnak helyet az olasz muzsikák. A legjobban a kemények közül a Linea77 nevű csapatot bírom, de most a Roma Ferox is nagyon bejött. Mint kiderült, eddig egy demójuk és egy EP-jük van. Mindkettőt teljesen ingyen le lehet tölteni, és épp készül a legújabb EP-jük, melyet majd 2011 január 1-től lehet leszedni a MySpace oldalukról.

A zene magáért beszél. Nekem az jön be, hogy azt a numetal feelinget kapom tőle, amit csak nagyon kevés zenekar tud megadni, és ráadásul mindezt megspékelik egy kis elektronikával és hörgős, szaggatós részekkel. Hát kábé ennyi, sajnos sehol nem találok róluk mást, de hallgatni jó! :)

http://www.myspace.com/romaferox

Promo (2008)

1. Romolo Remo
2. Romolo Remo (Acoustic)
3. Remember Me

Letöltés itt :)

Shut Up EP - 2010

1. Shut Up
2. Break The Silence
3. The Blinding Lights
4. 3-34 AM

Letöltés itt :)

Boom Boom

2010-12-27T22:13:00.002+01:00

2010.12.27. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Van egy csapat. Illetve csak volt. '99 és 2001 között. Öt brutál nagy zenészünk alkotta ezt a bandát, és Boom Boomnak hívták. Sokan mégsem hallottak róla. Ezért döntöttem úgy, hogy most őket ajánlom. Legtöbbször akkor ajánlanak egy lemezt, ha épp megjelenés előtt áll, vagy éppen megjelent. Én most - mint oly sok mást, ezt a rossz szokást is - leszarom. Két lemezt ajánlok, és nem azért, mert most jelentek meg, hanem mert még ma is, és még nagyon sokáig megállják a helyüket a legjobb jazzrock-lemezek között. Az egyik a Boom Boom Live, a másik pedig az Intergalactic Megahello. Az első értelemszerűen egy élő koncertfelvétel, a második a saját számaikból álló album. Szerintem: egyszerűen zseniális az az összhang, melyet ez az öt zenész alkot mindvégig. A remek háromgitáros felállás, Tátrai ütős szólói, Jamie hangja, Mohai harmóniái, Szappanos búgása és kegyetlen basszus szólói, no és persze az akkor még nagyon fiatal Borlai elképesztően dinamikus és lendületes dobolása vitte ezt a csapatot. Az improvizáció, a zene szeretete, a pillanat. Ez a Boom Boom. Jimi Hendrix, Otis Redding, Robben Ford, Beatles dalok az első korongon, és sajátok a másodikon. Elég betenni, és már üvölti is magát bele az éterbe, nincs megállás, nincs olyan, hogy halkítsd le. Csak döng a basszus és a dob, zakatolnak a riffek, és zúgnak a gitárszólók, Jamie pedig tőle manapság szokatlanul keményen és ércesen adja az éneket. Nohát ilyen is van!

Most pedig itt a www.tatraitibor.hu-ról lenyúlt szöveg, ami épp elég, hogy megismerd őket:

Éppenséggel bárhogyan hívhatnák ezt a zenekart. Érdekes, hogy az első időkben a koncerthelyek nem is szívesen hirdették Boom Boom névvel a fellépéseket. Inkább a tagok névsorát adták le a műsorújságoknak. Igazuk volt, mert mindent elmondott, hogy a Boom Boom együttest Tátrai Tibor (gitár), Szappanos György (basszusgitár), Mohai Tamás (gitár, vokál), Borlai Gergő (dob) és Jamie Winchester (ének, gitár) alkotja. Noha nem mindegyikük aranylemezes előadó vagy a tinik bálványa, a szupergrup kifejezést mintha nekik találták volna ki. Mármint zenei értelemben, mert a koncertjeiken elhangzó minden egyes hang élményszámba megy.

A zenekar alkalmi formációnak indult. 1998 karácsonya előtt felszabadult egy nap az Old Man's Pubban. Szappanos György akkoriban több csapattal is fellépett a helyen, s kitalálta, hogy jam-et csinál erre az estére. Meghívta aktuális barátait, hogy muzsikáljanak egy jót. Olyan remekül érezték magukat, hogy kedvük támadt folytatni. Tehát nem valamiféle tervezés hozta létre a zenekart, egyszerűen csak megszületett. Ahogy a név kiötlésén sem gyötrődtek sokat. Feltették maguknak a kérdést, hogyan nevezzék a bandát. Valaki azt mondta: bumm. Egy másik rávágta: bumm-bumm. Ebből lett a Boom Boom.

Nagyon gyorsan kiderült, hogy a kedvenc dalait (Jimi Hendrixet, Stevie Wondert, Beatlest és még sok más külföldi nótát) játszó társulat valami olyasmit tud, amit mások nem. Minden tag kedvére muzsikál, ami elvben nem lenne megengedhető ebben a zenében, de ez az öt ember annyira érzi egymást és egymás muzsikáját, hogy ettől sem "borulnak fel" a számok. Ellenben olyan minőség jött létre, amilyennel ritkán találkozhatnak a koncertre járók.

Illetve 1999 óta már CD-ről is lehet hallani a Boom Boom produkcióját. A koncertfelvételt tartalmazó első album sikerén felbuzdulva a társulat saját dalokat kezdett írni. A második lemezen, az Intergalactic Megahello című anyagon már ezek szerepelnek, angol nyelvű szövegekkel.

A zenekar később feloszlott, bár ez ellen még az interneten is tiltakoztak a rajongók. De hiába, úgy tűnik, ebben a történetben csak ennyi volt.

Tibusz és a Boom Boom

"A legvirtuózabb és a legtemperamentumosabb banda - ez volt a Boom Boom. Ahogyan a ritmusszekció, Gergő és Szapi egymást hajtotta, az nem volt akármi. Mohaival pedig mindig sportot csináltunk abból, hogy kétszer nem játsszuk el ugyanúgy a nótákat.
A rythm and blues örökzöldek előadását éppúgy élveztem, mint később a saját album készítését. Az előbbi ráadásul tanulságot is tartogatott: a közönség reakcióiból egyértelműen kiderült, hogy nem a dalok a fontosak, hanem az előadásmód."

A két lemez letölthető Tátrai Tibor honlapjáról!

krisztmösz szong helyett dzsezz

2010-12-22T23:20:00.002+01:00

2010.12.22. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Sok szájt tolja az idei, tavalyi és még régebbi karácsonyi lemezeket, zenéket. Azokat megtaláljátok hát a sok szájton, amik tolják. Én meg úgy gondoltam, ha már szemben az árral, akkor az ünnepeket alatt is evezzünk kicsit tovább. Én karácsony tájékán ahelyett, hogy beraknám a tömegszám kapható ünnepi albumot, valamiért a klasszikusabb fajta, kicsit szvinges dzsezzt szeretem hallgatni. És arra gondoltam, hogy ajándékként, vagy az ünnepre való tekintettel, vagy mittudomén, csak úgy kedvességből veletek is megosztom azt a hat CD-t, melyeket előszeretettel rakok be hallgatásra. Háttérben, vagy kicsit hangosabban, olvasgatás, írás, takarítás, készülődés közben teljesen király :)

(Ha pedig én is a sok szájt lennék, akkor sem azokat ajánlanám, amiket ők. Hanem: Ghymes, Makám, Bojtorján, Kormorán)

Esbjörn Svensson Trio: Seven days of falling (2003)

A 2008 nyarán elhunyt kiváló svéd jazz-zongorista, Esbjörn Svensson triójának egyik lemeze, ami mindig nagyon jól esik. Úgy tudnám a legjobban kifejezni, hogy utaztat. Vonszol magával bele másik világokba. Megmutat egy csomó mindent. Utakat, életeket, lehetőségeket, múltban történteket, meg ilyesmi.

Esbjörn Svensson Trio: Viaticum (2005)

Ez egy másik albuma. Hasonlóan nagyon jó.

Kaltenecker Trio: Rainy films (2001)

Egy hazai jazz és fúziós zenében utazó félelmetesen játszó és szerző billentyűs egyik korai lemeze. Akkor épp a szvinget volt kedve kipróbálni, így hát csinált is gyorsan két ilyen albumot. Mindkettő nagyon kellemes, adják a feelinget. Meleg hangulat, bárjazz magasfokon.

Kaltenecker Trio: Triangular Expressions (2002)

A két ilyen album másodikja.

Lamm Dávid: 1st the 1 (2010)

Erről a lemezről már írtam (link). Erről a fazonról is írtam (link). Az album első felét, tehát a förszt dö vánt ajánlom figyelmetekbe így decemberben, mondjuk egy kávézóban ücsörögve... bár betennék... á, csak egy kis álma volt valami apró vágynak.

Dés László: Metszetek (2003)

Őt nem fogom bemutatni. Aki nem hallott róla, az nagyon szégyellje magát! Ez a zene egy filmhez készült. Igen, kissé szomorkás, melankolikus hangvételű, nekem mégis olyan mesebeli, misztikus is egyben. Ezért tetszik. Pillanatnak hangulatát adja. Mondjuk olyannak, amikor egy pöttöm kis gyermek kinéz az ablakon, és a hólepte falun túl megpillant egy csodaszép szarvast, amint belépdel a havas erdő fái közé, majd az ablak előtti madáretetőre odareppen egy kis cinege, s miközben ezekre gondolsz, nem jut eszedbe, hogy a gép előtt ülsz egy szobában... na ez az érzés! :)

BIN-JIP: ENTER (klip)

2010-12-17T22:10:00.001+01:00

2010.12.17. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Ultra"beteg" borzongatós szállós lebegős dobbanós. Négyes-egység, semmi kétség. Elkészült az első klip. Zseniális, mondanám, ha nem akarnék reális maradni. Mivel viszont soha nem szerettem reális maradni, hát azt mondom: zseniális. Rendhagyó, bontó, építő, rángatózó, beleeső, átsétáló, szétzuhanó, egybehangzó. Totálisan egyedi, totálisan újhullámú, és ennyi. A koncertfeelingről már írtam, a klipről többet nem! Nézni-nézni-nézni...:)

December 28-án a Trafó Kortárs Művészetek Házában az egész lemez anyagát bemutatják!

A Bin-Jip zenekar tagjai:

HARCSA Veronika – ének
KALTENECKER Zsolt – billentyűs hangszerek
GYÉMÁNT Bálint – gitár
ANDREW J – Ritmusok, hangminták, scratch

Hogy kik is ők? Vagy inkább milyenek? Egy rövid sztori a Jazzvacsora blog jóvoltából Gyémánt Bálint szájából: "Néhány hete Bin-Jip koncert volt az A38 hajón. Kint lézengtem a nézők között koncert előtt, egy barátomat kerestem. Ekkor egy kedves fiatal lány lépett oda hozzám széles mosollyal, hogy Ő itt bizony hatalmas rajongó és szeretne egy közös képet a barátnőivel. Közöltem, hogy ennek semmi akadálya, csak szépen álljanak össze és lefotózom Őket. Sápadt arccal mondták, hogy igen, de Ők velem szeretnének közös képet… :) :):):) Nem mondhatnám, hogy ez mindennapos, egyáltalán nem vagyok hozzászokva az ilyen helyzetekhez! Boldog vagyok, hogy van aki szereti amit csinálok…"

Fotók: Gazsó József Photography

Új EP a Tigris utcából

2010-12-17T21:16:00.002+01:00

2010.12.17. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Új, ingyen letölthető EP-vel jött ki Jamie Winchester. A sokak által kedvelt ír énekes-gitáros-zeneszerző a Hrutka Robival közös projekt után egyből kiadott egy régebbi dalokból összerakott albumot. Egyáltalán nem sikerült rosszul, de nekem mégsem ütött úgy, mint a Jamie-Robi lemezek. Kicsit egyhangú, kicsit unalmas volt. Egy-két jó track vitte el. Most viszont itt a Tiger Road, ami egy igen nagy változást, és új színt vitt a "Jamie Winchester" jelenségbe.

WHAT'S THE MATTER WHIT PETER? Tipikusan Jamie-s indítás, és ívelt, szép refrén. Nekem azért jött be mindjárt, mert eszembe juttatta a "Last one out"-feelinget.

BAD PLACE, BAD DAY Szokatlanul kemény track. Jó kis gitár szaggatás, aztán pedig egészen soft-punkos refrén. Konkrétan egy banda is beugrott erről a dalról. A refrénes részek nekem totál a Green Day Warning lemezének hangulatát hozzák, a szám végét pedig akár egy numetal zenekar is tolhatná, ha kicsit erősebb lenne a riff és a basszus, no és persze ha folytatódna...

TIGER ROAD Olyan "Hole"-osan szomorkás, merengős, mégis kedves, belesétálós szám.

HUNGARIAN GIRLS (feat. Tóth Vera, Pásztor Anna, Pély Barna, Fecske András) Kegyetlenül színvonalas, nagyon ütős poprock nóta. Tóth Vera éneke kimondottan emeli a dalt, brutál módon támadja be a teret, ahova betolják a hangfalak. Az Anna and the Barbies énekesnője hozza a jó kis rappes szövegelést. A zene is teljesen rendben van, ez a szám is úgy jó, ahogy van.

SAFE AND SANE Klipszám. Annyira el tudnám képzelni hozzá, hogy egy zsebre dugott kezű szűk farmeros kiscsaj sétálgat bele a szürke délutánba valamelyik hídon, vagy fenn a várban, a háttérben Pesttel. Vagy mondjuk a vonat ablakából nézeget kifelé gondolkodó, ábrándos-nagy szemekkel... szép, nagyon szép dal ez is.

Nagyon rég volt már, hogy számonként elemezgettem volna egy lemezt. Öt számnál talán még belefér. Főleg, hogy semmi újat és semmi érdekeset nem tettem hozzájuk...

Nekem nagyon tetszik ez az EP, és örülök, hogy Jamie megint talált egy kis fűszert, mellyel megszórta a zenéjét. Érződik az is, hogy ez a csapat most állt össze igazán, éretten szól. Ha pontoznék, mint más oldalakon olyan sokan, akkor adnék rá pontokat. Elég sokat. De nem pontozok, mert hülyeségnek tartom. Elég az iskolában a sok barom jegy...

Sail Away

2010-12-14T19:29:00.004+01:00

Előre bocsátom, hogy emlékeim vitorlásának vásznai felduzzadtak, és ahelyett, hogy bevonnám őket, „engedem, hadd menjen”. Vissza a múltba. A főárboc tetején ülve azt lesem, ahol a kéklő ég a horizont mögé bújik.

A karma komikuma, hogy felkértek ezen cikk megírására. Nem is oly rég voltam egy koncerten, azelőtt pedig egy színházi előadáson. Két felvonás,
a darab címe: Quimby Teátrum,
főszerepben: Kiss Tibor.

Felejthetetlen élmény. A józanság mámorában úszva, hol szemet hunyva, távoli tájakon járva, élvezve a szólókat, lépkedve Szilárd billentyűjével a dallamokon, vagy szállva messzire a trombitaszóval. Máskor pedig Tibit próbáltam túlkiabálni, annyira magával ragadott az érzés, a szöveg. Hasonlóak voltak a dalok, mint a lemezen, ugyanakkor teljesen más. Több, sokkal több, sokkal jobb. Mintha egy kép alakjai megmozdulnának. Az ismert ritmusok közé kéretőzik egy gitárszóló, beékelődnek ütős-ritmusok, trombita hangja szakítja el egymástól a máskor oly közeli refrént, és a dalnak sorait. A billentyű csak jön, hozzásimulva a többi hangszerhez, és olyan sunyin vág közbe, hogy akinek nem megy a fejében a szám, észre sem veszi. Pár hang nekem is csak akkor tűnt fel, amikor a lemezt a lejátszóba téve playt nyomtam, és átadtam magam az érzésnek. Elsőre csak összeráncoltam a szemöldököm, és elgondolkodva megállapítottam, hogy már nagyon régen hallgattam ezt a dalt, nem is emlékszem rendesen. De jött még egy, majd újra. Tényleg nem emlékeztem pontosan a lemezen lévőre, mert egy jobb élmény felülírta a memóriámat. Zavart a hiány, de nem volt időm sokat szomorkodni, jött egy meghívás, koncert, barátok, haverok, fesztivál. Nagyon vártam, újra akartam azt a pluszt.

A koncert fele olyan hosszú volt, mint a már említett előadás. És pont az hiányzott itt is, mint a lemezen, a másik fél.

Bár itt volt plusz. A levegőben sör úszott, cigiknek füstje töltötte be a teret, őrjöngött a tömeg, és a távol játszó együttes hangjai egybefolytak a felszálló porral, visszhangként a messzeségből kiabáltak utánunk. Az előadás kevesebb (?) volt. A levegőben harsona és billentyű hangja úszott, a teret Tibi hangja töltötte be, a tömeg székeken ülve tombolt, és az együttes három méterre tőlünk, nekünk, és nem a messzeségnek játszott. Főként akkor lehetett a közelséget érezni, amikor a ’darab’ végső harmadában a színpad szélére ülve, nagy gitárt kicsire, dobot fadobozra, kongát perkára… cserélve, hangosítás nélkül adták elő több szerzeményüket. A nézőtéren olykor akkora csend honolt, hogy a hátsó sorokban is hallottak minden akkordot, máskor pedig együtt énekelt mindenki; kicsik, nagyok. De az is elég személyessé tette az élményt, hogy hol Tibi, hol Líviusz dal és perka helyett mesélni kezdett. Élményeket, próbatermi sztorikat, gondolatokat, kétségeket. Néhol csak mese volt, vagy tán mégis valóság? Mozi is megelevenedett a színházban. Dodi a trombita mögül egy némafilm jelenetébe költözött pár percre.

Erről az egészről egy nagyon elegáns, luxusórákat ’gyártó’ cég jelmondata jutott eszembe:„A kevesebb néha több.”

És hogy mi a komikum? Ezt a frusztráló hiányt orvosolva itt az új stúdiólemez. Hosszú évek (5) várakozása érett most lemezzé, vagy talán inkább az ő munkájuk. (:

Egy teljesen új, még nem hallott dalokat tartalmazó korong. Reméltem, hogy itt a hiányérzet gondolata sem merül fel. A lemez Quimbys, szövegei szigorúan szimbolikusak, megvan a sanzonos hangzásvilág. Miután végighallgattam a lemezt, nem értettem, miért lett a címe Kicsi Ország. A Világfalu jutott eszembe, olyan sokszínű, és annyi hangulat van benne. Akár Kepes András képriportjai, India, Erdély, Tokio, Mongólia.. Vagy a sorozat zenéi, amit Bizek Eminek köszönhetünk. Mind egy külön világ. Egy mesedélutánt hallunk, mely egyszer vad, másszor lágy.

Egészen rockos dalt is találunk a lemezen, aztán ott egy akusztikus gitár hangjaira felfűzött lassú nóta, és egy reggaes, a stílus minden játékosságával, vidámságával. Koncepciót nem sokat találunk a lemezen. Főhősünk nem az intro után indul útnak, és a boldogságot rejtő mezőkre sem a végén ér, tehát nincs ív, ugrándozás van. Hangulatban, nyelvben. A daloknak nem kell igazodniuk semmihez, így nagyobb eséllyel találkozunk majd többükkel a rádiókban, egyéb médiában. Noha a hangsúly az éneken van, zeneileg is nagyon egyben van a lemez. Egyben a hangulattal, méghozzá minden pillanatban. Ettől lesz sokszínű a lemez, mert minden történet más hangulatú. Minden dal egy kicsi ország, egy-egy külön világ eszenciája. A szövegre koncentrálva a politikai jelképektől a vallási szimbólumokig sokféle dolgot megtalálunk, de hogy kinek miről énekel, azt mindenki döntse el maga.

Az új lemez az előzetes elvárásokkal magasra tornázott lécet simán átugrotta. Az album december 18-án jelenik meg hivatalosan, de aki nem bír addig várni, annak az együttes két időpontban egy dedikálással egybekötött premier előtti vásárláson áll rendelkezésére.

December 16-án 18 órakor a MusicLand Budapestben, és december 17-én a Petőfi Csarnokban.

Tracklista:

01. Intro
02. Nem volt kulcsom
03. Ultravaló
04. A bolond meg a gyermek
05. A szebbik nem és a rondább igen
06. Sail away
07. Elvisz a szél
08. Cukrot öntök
09. Turning to the blue
10. Leszek ma én a tiéd
11. Amit kergetek
12. Tébolyda
13. Lepedőország
14. Gekkó Boogie
15. Jekyll és Hyde
16. Kicsi ország
17. Múló idő

2010.12.14. Pászti Péter [Padree] kultúrGYOM

Erdélyi jazz-folk ötösfogat

2010-12-14T13:00:00.002+01:00

2010.12.14. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

A nemEZ egy népi jazzt játszó zenekar Erdélyből. Nekem nagyon bejön ez a fúzió, amit csinálnak. Nem írok róluk, megtették helyettem ők maguk, többet úgysem tudnék mondani:

Születtünk a 2007-es tavaszi ébredéssel, megannyi termés- és élményálommal. Zenevágyunkat nem ötvözték misztériumok, filozófiák, csupán az örömmuzsika - de attól kezdve, hogy nyilvános merényletet követtünk el, a visszajelzések, a közösségi-közös élmények is meghatározóak. Erdélyi indulásunk magában foglalja a távolabbi vidékekre, valamint közeli lelkekhez való eljutásunk reményét. Dalainkat úgy ajánljuk befogadásra, ahogyan énekeljük, szeretettel, a nemEZ ötösfogata.

2007. április 14-én, ahogy Csongi mondta, húsvét vasárnap előtti szombaton, Baróton zajlott a legelső próba. Ekkor még zongora, név, és bármiféle komolyabb koncepció nélkül álltunk neki a közös muzsikálásnak, amelynek mindannyiunk örömteli meglepetésére még eredménye is lett. A második próbán már Jenci is velünk tartott; akkor már tudtuk, hogy magyar népdalokból dolgozunk, és leginkább a jazzes zongorafutamoknak köszönhetően az is megvolt, mivel vegyítjük a magyar népzenét.

Ahogy telt az idő, egyre sürgetőbbé vált a megfelelő zenekari név kiválasztása: számos jobbnál jobb ötlet (amelyet valaki mindig megvétózott) után 2007 júliusában a nemEZ lett a befutó, hiszen tömör is, velős is, utal a gyökereinkre, ezenkívül rengeteg alkalmat nyújt rosszabbnál rosszabb szóviccek gyártására.

Miután már volt nevünk, pár hallgatható számunk (próbatermi demo felvételek), 2007 szeptemberében megindítottuk honlapunkat, hogy immár a nagyvilág is tudomást szerezzen rólunk. Az internetnek amúgy is kulcs fontossága volt zenekarunk történetében, hiszen öten ötfelőlről származtunk, és háromfelé laktunk (Szeged, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely), így sokszor a világhálón keresztül folytatódtak a zenekari próbák.

2007. november 2-án, Marosvásárhelyen kerítettünk sort legelső koncertünkre, ahol bebizonyosodott, hogy nem csupán a saját örömünkre muzsikálunk. Ugyanebben a hónapban egy internetes előválogatást követően bejutottunk a Becherovka Tehetségkutató magyarországi döntőjébe, amelynek keretén belül 2007. november 18-án a budapesti A38-as hajón játszottunk (ez volt a harmadik fellépésünk). Második helyezettként lehetőséget kaptunk, hogy 2008. február 3-án Bécsben a Live Award versenyen mérettessünk meg. Itt harmadik helyezést értünk el.

Mindeközben részt vettünk egy erdélyi, interneten zajló tehetségkutató versenyen (Popsuli), ahol 2007 decemberében Templomkerítés c. számunk a közönségszavazatoknak köszönhetően a hónap dala lett.

2008 februárjában úgy éreztük, a zenekar megérett a lemezfelvételre, ezért stúdióba vonultunk. Első lemezünket Budapesten, Szabó Miklós stúdiójában rögzítettük, majd a sepsiszentgyörgyi Tempó kiadó gondozásában jelent meg Ötösfogat címmel. Magyarországon a Fonó kiadó terjeszti.

A nemEZ lemez megjelenését követően immár nem csak nemEZbemutató, hanem lemezbemutató koncerteket is tartottunk: felléptünk határon innen és túl számos fesztiválon, város- és falunapon. A koncerteket 2008 végétől egy kis időre – szülési szabadság miatt – szüneteltettük.

A 2009-es év fellépései visszafogodtabbra sikeredtek, ezt leginkább a zenekar szentgyörgyiesedésére és az új dalokkal való munkálkodás számlájára írjuk.

2010 februárjában rögzítettük Tudtam én... lemezünket, mely az év áprilisában jelent meg. A sepsiszentgyörgyi lemezbemutató koncert után törekszünk minél több helyre elvinni dalaink sugarából.

eLDé első albuma!

2010-12-12T11:43:00.003+01:00

2010.12.12. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

THE 1

Az ég vakítóan kék. Mégis, vagy éppen ezért a szoba melegéhez szokott arcbőr sikít a hasító hidegben. A sálba csavart nyak nyugodtan pihen a fej alatt, a kezek kesztyűbe zárva egész jól viselik a téli délelőttöt. Aztán lekerülnek a rétegek, és egy kedves kis kávézó asztalánál találja magát a bíborpír, ott, az arcon. Lassan pislogó, nagy, kíváncsi és szelíd szemek néznek felette. Hamarosan megérkezik a másik barát is. Kézfogással köszön, leül, vidám tekintettel hallgat, aztán pár szóval rendelnek. Az asztalon a nyugalom, s a két gőzölgő kávé. Guatemalai, olasz pörkölésű. Az egyik csokival és chilivel, a másik mentával. Halk jazz a háttérben, kellemes melódia-melankólia. Belesüppednek a délbe, a székbe, a pillanatba, mely jó hosszan nyúlik át a délutánba. A presszó zamata, a szabadság ízvilága járja át a perceket. Az óra lustán, lassan tolja odébb mutatóit, a hely hol megtelik, hol csak néhányan lézengenek. Egy-egy tea, néhány süti, egy kerek szemüveg. Rajta egy hosszú fekete kabátos emberen. Ő is megfordul itt, minden nap. A hallgatás több, mint bármilyen hosszú történet.

THE OTHER

A kabát rákanyarítja magát a barátra, a kalap a barátfejre, a sál a barátnyakra. A hideg még mindig vadul suttog, de csak az hallja meg, aki figyel rá. A nap utolsó sugarai narancsködben úsznak át az estébe, a domborművek tovább vigyázzák az utca köveit. A két barát már a vonaton ül. Az egyik északra tart, a másik délre. Eső csapkodja sötét szárnyaival az ablaküveget. A zongora és a gitár még mindig szól, lágy ének selyme leng át a kupén. Emlékek törik elő magukat, aztán hirtelen arra ébrednek, hogy már ott is vannak. Újból délelőtt. Napos, világos, emberes és kérdéstelen nappal a nagyvárosban. A villamosok sárgán tépnek, a metrók vadul kanyarognak és rázkódnak át a bérházak alatt. A lábak sétálnak. Szeretik, mert jó az. Hétvégi utcákon, hétvégi házak előtt. Hétvégi emberek és hétvégi zene akár hétközben is. Adja a ritmust, a léptek súlyát, mégis könnyen esik rá a lélekre. Szép-észrevétlen belefolyás az árba, a tömegben eltűnés, a csendben megszólalás, a hangban elcsendesedés, és csak a groove, a rapesés, a szaxofonszóló, a hammond, a dob szól bele a fejbe. Hát, mit mondjak még? A koncerten ülünk, a színpadon Lamm Dávid és a többiek...

Lamm Dávid Trio:
Lamm Dávid - gitár
Soós Márton - nagybőgő
Balázs Elemér - dob

Delalamm:
Lamm Dávid - gitár, ének
Soós Márton - basszus gitár
Bolla Gábor - szaxofon
Koós-Hutás Áron - trombita
MC Zeek - rap
Balázs József/Csanyi Zoltán - billentyű
Balázs Elemér/Mohay András/Snétberger Tóni - dob

Tracklist:

The 1
1. The Next Song
2. Esther
3. Don Nino
4. Sisa
5. Mazl
6. Sicily

The Other
1. In Vain
2. What A Game To Play
3-4. Intro / Redemption Song
5. 1st the 1 (...then the other)
6. (It's) About Time

+2
Mo's Blues
LBLD

http://www.lammdavid.hu/
kultúrGYOM riport Lamm Dáviddal itt: Kávéházi délután Lamm Dáviddal

Néha jobb a régi!

2010-12-11T17:18:00.001+01:00

2010.12.11. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Sokszor töröm a fejem azon, amin tudom, mások is törik a fejüket. Ez a fejtörés persze teljességgel felesleges. Maga a gondolat viszont nem. Vagyis: miért szólal meg idegen nyelven egy magyar zene? Persze, mert így könnyebb eladni, így fogyasztható külföldön is... Ez csak duma. Ott van például a sok olasz előadó, vegyük az egyik legismertebbet: Eros Ramazzotti csak olaszul énekel a koncertjein! És hol van? Európaszerte ismerik, becsülik, hallgatják és szeretik. Oké, popzene, de egy metal banda ne is várja, hogy akkora közönsége legyen, mint egy pop előadónak. Nyilván van sok közülük, amelyiknek igen széleskörű a rajongótábora, de azt mondom, a réteg zenék addig igaziak és hitelesek, amíg meg is maradnak réteg zenének (mondok néhány példát: Replika, Mantra, Cadaveres, Moby Dick...)

Az Ektomorftól nekem a kedvenc lemezem a "Kalyi Jag" és az "Outcast". Ezek számomra az igazán hiteles és eredeti albumaik. Igaz, utóbbin már angol a szöveg, de az előbbin hallani magyar szót, magyar gondolatot, és ami még fontosabb talán, hogy tradicionális cigány dallamokhoz és szövegekhez is visszanyúltak a srácok. Őszintén, belülről üvöltő thrash zúzda az egész, néhol elképesztő váltásokkal, akusztikus betétekkel, népi hangszeres flashekkel, s olykor még rappes szövegeléssel is. A másik, hogy mit sugároz egy zenekar. Számomra az angol szöveg, a klipek és a beharangozók mind azt az érzést közvetítik, hogy itt egy európai metalcsapatról van szó, amelyik ott akar lenni a nagyok között. Lehet, hogy ez így van jól, de az biztos, hogy se a 2009-es "What Doesn't Kill Me...", se pedig az idei "Redemption" című korongjuk nem üti meg azt a mércét, melyet az előbb említett régebbi lemezeikkel állítottak. Így inkább egynek tekinthetők a többi hasonló bandával, és eltűnnek köztük az egyre hosszabb sorban...

A "What Doesn't Kill Me..." kimondottan nem jött be, pár hallgatás után nem is nyúltam hozzá. Szimpla, fantáziátlan thrash metal tipikus szaggatással és angol hörgéssel. Valahogy semmi pluszt nem éreztem, ez a bajom vele. Az új album, a "Redemption" már jobban üt, végre van benne több szín. Értem ezalatt az akusztikus alapokat, a váltásokat, az "Outcast"-re emlékeztető riffeket és témákat. Kicsit olyan önismétlős is emiatt, az újabb feelingű dalok meg szintén olyan semmilyenek. Vagy tipikusak, ha úgy jobban tetszik. Szóval nem igazán jött be. Én még mindig maradok a két régebbi lemeznél. Azok mindig ütnek és mondanak is valamit.

A lemezbemutató egyébként - ha már európai színvonalú bandáról esik szó - Hamburgban lesz a Rock Caféban! Becsületükre legyen mondva, ha jól értelmeztem, ingyenes lesz, úgyhogy szabad menni, csupán egy kis útiköltséggel kell számolni, ha épp nem a közelben laktok... :)

Redemption tracklist:

01. Last Fight
02. Redemption
03. I’m In Hate
04. God Will Cut You Down
05. Stay Away
06. Never Should
07. Sea Of My Misery
08. The One feat. Danko Jones
09. Revolution
10. Cigany
11. Stigmatized
12. Anger

Albumok:

1996 - Hangok
1998 - Ektomorf
2000 - Kalyi Jag
2001 - Felüvöltök az égbe
2004 - Destroy
2005 - Instinct
2006 - Outcast
2009 - What Doesn't Kill Me...
2010 - Redemption

Tagok, ex-tagok:

ex-gitár(2000-2003) :     Kovács László
ex-dobos(1994-1998) :     Ternován Csaba
ex-basszusgitár(1994-2008) :     Farkas Csaba
ex-gitár(1997-1998) :     Marksteiner Béla
ex-gitár(1994-1997,1998-2000) :     Janó "Müller" Mihály
gitár(2003-) :     Schrottner Tamás
dobos(1998-) :     Szakács József
gitár/ének(1994-) :     Farkas "Zotya" Zoltán

Bíborkás szívtakarítás

2010-12-09T10:56:00.002+01:00

2010.12.09. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

A Magashegyi Underground nevezetű elektro-alter banda a létezése óta nem jött ki lemezzel, egyedül az akusztik felvételt lehetne élő albumnak nevezni, de azt meg nem adták ki. (nyilván mindannyian letöltöttük és hallgatjuk :)) Most vége a lemeztelenségnek, hiszen itt az Ezer erdő, a 2010-es studióalbum. Sokan nagyon várták. Én is nagyon vártam. Elsőre őszintén szólva kicsit meglepődtem, mert nem azt kaptam, amire számítottam. Ezért nem szabad semmit várni, jobb tiszta lappal nyomni a pléjt! A gondot valószínű az okozta, hogy pár hónapja voltak itt Kaposváron a gólyatábor keretében, és ott hatalmasat buliztunk a zenéjükre. Rengeteg ismert sláger, néhány kevésbé hallott nóta, de végigtáncolós, pörgős koncert volt. A Kaukázus-tagok éppúgy, mint Janóval, itt is kitettek magukért, és hozták az igazi kemény alter huppogást. A billentyűből pedig kaptuk az elektronikus szálat. Bíborkától meg nyilván a jó kis dallamolást.

No bennem ez az élmény volt, ezért csalódtam hirtelen. Kicsivel később, amikor lecsendesedettebb állapotban voltam, újra megpróbálkoztam. Igen, így már hibátlan. Szintén a Kaukázus jutott eszembe, hisz náluk is ugyanígy volt. A kemény, dübörgős koncertekhez képest igen letisztult dalok szerepeltek a lemezeiken. A Magashegyi Underground lemeze tehát nagyon kellemes élmény, mely mind zeneileg, mind szövegileg a helyén van. A CD mellé egy DVD-t is kap, aki megveszi az albumot, melyen egy Szeánszkoncertet rögzítettek. Kis helyen, néhány embernek játszották el a számokat félhomályos hangulatban. Erről nem nyilatkozom, soha nem voltam a DVD-k híve. A lemezről még annyit, hogy - mint a címben is írtam - jó kis szívtakarítás, kellemesen átjárja bensőnket, és nyugodt, tiszta gondtalanságot hagy maga után. A koncerten is hasonlót éreztem, sikerült kitombolnom magamból a feszültségeket, az indulatokat, a mindennapokat. Az albumról sok nóta kimaradt, melyek a szívünkbe lopták magukat, talán egy koncert lemezen helyet kapnak majd egyszer...

Tracklist:

1. Suttogó
2. Lány iPod-dal
3. Metróhuzat
4. Szívtakarítás
5. Fesztivál
6. Rongyolódó
7. Szerelemtabletta
8. Ónos Ablak
9. Írott Nő
10. Kicsi Égitest
11. A Fogyó Hold Felé
12. Nyár, Némafilm

Kitalált Für Anikó

2010-12-08T15:42:00.005+01:00

2010.12.08. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Sokszor hallani, olvasni egy előadó, egy lemez kapcsán, hogy már a zenészgárda, vagy a szerzők neve garancia arra, hogy ez a cucc aztán tutibiztos, eltalált és színvonalas és tartalmas és jól szól ésatöbbitöbbi. Ezzel én alapból nem értek egyet. Mert egyrészt lehet, hogy már eleve az embert, akinek a neve garancia, nem kedvelem mondjuk. Na itt aztán hiába teszik oda valaki más mögé, már nem ad számomra semmilyen késztetést, vagy indokot, hogy úgy tegyem a lejátszóba, hogy az milyen jó lesz. Vagy mondjuk többször találkoztam olyannal is, hogy egy számomra nagyon kedves banda, vagy énekes kijött az új anyagával, én meg egyből lecsaptam rá, aztán szép lassan - néhány hallgatás után - rá kellett jönnöm, hogy ez nem az. Nem az, amit az eddigiek alapján vártam. Szóval van ilyen.

De hogy minek húzom a perceket ezzel? Mert Für Anikó is így indult el a zenei pályán, hogy a kiváló dalszövegíró Bereményi Géza és a szintén dicsért Hrutka Róbert tette le a Nőstény álom (Anikó első lemeze) alapjait. Erre a zenére és ezzel a szöveggel jelent meg Anikó énekesnőként a porondon. És azt kell mondanom, hogy jól sikerült. Ez a szerzőpáros tényleg odafigyelt Anikó stílusára, hangulatilag is nagyon beletrafált, így egyedi és kellemes album született.

Most pedig itt a második korong, amely a Kitalált világ névre hallgat. Mesebeli borító, mesebeli lemez, és ugyanaz a szerzőpáros. Tudni kell, hogy Hrutka Robi közben szólópályára lépett, hiszen szétváltak útjaik Jamie Winchesterrel, s ki is adott egy saját lemezt. Nem gondolom rossznak a hangját, meg az albumot sem, de szerintem eléggé egyhangú, kicsit unalmas-egyforma számokkal. Ott egy rockosabb vonalra tért, és ez köszönt vissza a Kitalált világ első pár számában is. Kicsit meg is ijedtem először, na nem mintha az én numetalt szerető fülemnek kemény lett volna, de a lágy-gitáros dalok után furcsán hatott. Eszembe jutott az az idősebb generáció, akinek ez kemény rock zenét jelent, és elképzeltem, amint léptetik, léptetik, majd ki is veszik a CD-t a hifiből. Hiba lenne, teszem is hozzá mindjárt, hiszen van lírai dalokból is jópár a lemezen, és második, nem elkapkodott hallgatáskor már teljesen helyén voltak a keményebb dalok is. Ha nagyon bele akarok kötni, persze mondhatom, hogy Anikó hangja néhol azért kicsit kevés, de úgy gondolom, hogy ennek a zenének nem is az a lényege, a hangulat adja. A szöveg is olykor kicsit egyszerűnek tűnik, de a legfontosabb benne van. Stílus, egyéniség, feeling, mi kell még? :)

Favorit track: Rendes emberek

Tracklista:

1. Én tudom, mit akarsz
2. Kitalált világ
3. Elment az eszem
4. Őszi villamos
5. Szívdobogva
6. Rendes emberek
7. Túl erős volt
8. Menekülés
9. Londonban
10. Cybervilág
11. Karácsonykor egyedül

Zenészek:

Hrutka Róbert (gitár)
Galambos Zoltán (billentyű)
Fehérvári Attila (basszus)
Kalmus Felicián (cselló)
Dely Domonkos (perka, vokál)
Markó Ádám (dob)

Emberben városok

2010-12-05T14:36:00.002+01:00

2010.12.05. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Ütős, kemény-lágy lemez, olyan tipikusan összetéveszthetetlenül 30Y-os. Ez az a zene, amelyik mindig nagyon egyforma, és pont ez a jó benne! Ja, és igen, ez nem cikk. Van, hogy a kevesebb több. Szmájli.
Ja és az előző albumról írtam, itten a link!

Tracklist:

01. Kövér disznók
02. Ablakból néz
03. Jó Január Hercege
04. Néz
05. Riadt háziállatok
06. Lélekrajt
07. Mecseki sétányok
08. Nemlétező
09. A kérdés mi legyen
10. Ásító
11. Szószóró
12. Városember

A lelkemben megmártózó szín

2010-12-05T00:15:00.002+01:00

2010.12.05. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

BIN-JIP. 2010.12.03. Pécsi Est Café. Hol is kezdjem? Néhány napja tudatosult bennem, hogy a Barabás Lőrinc Eklektric szünetet tart, más formációkban folytatják a tagok. Az utolsó három koncert egyikének helyszíne éppen Pécs. Másik fellépő a Bin-Jip meg Nicola Conte. Utóbbit nem méltatom, bizonyára nagyon jó zenész és dj a maga stílusában, nekem a két magyar csapat után semmi kedvem nem volt hozzá. Viszont a Bin-Jip. Ők kezdtek. Nagyon örültem nekik előre, hiszen a lemezüket már ismerem, és az előadók munkásságát is követem jóideje, de így együtt még nem hallottam őket élőben. A színpadon tehát Kaltenecker Zsolt, Gyémánt Bálint, Harcsa Vera és Andrew J.

Az elején ráhangolódás, becsukott szem, kinyitott szem, bólogatás, aztán lábmozgatás. Vera csodálatos hangja, Kalti finom billentése, Bálint lágy akkordjai és Andrew chilles ütemei harmóniát, egységet teremtenek a Pécsi Est Café színpadja köré. Aztán jön a váltás. Bedurvulnak az alapok, rájön egy brutál gyors billentyűszóló, közben kemény riffek a gitáron, és Vera mindeközben finoman hullámzik, együtt mozog a hangokkal, a kisujjával kitámasztott mikrofonba adva érzelmeit. Végtelen egyszerűségükkel és tiszta, briliáns játékukkal egy zseniális és egyszerre őrült fúziót hoznak létre. Egy olyan modern elektronikus feelingre épülő élő zenét, mely a világ bármely pontján megállná a helyét akármekkora közönség előtt. Rajtam bőrcipő, farmer a kinti hideg miatt, de a koncert felénél már érzem, a deszkás gatyámban kellett volna jönnöm és persze a tánchoz szokott cipőmben. Csukott szemmel, kissé koordinálatlanul mozogva bírom csak ki az utolsó számokat, a bizsergés végig ott van minden pillanatban, a belülről előkerülő szólók, a húzós alapok egy pszichedelik-ambient-elektro buliba viszik át a koncertet. Nincs menekvés, az arcokon mosoly és boldogság, a közönség is együtt hullámzik Verával és a Bin-Jippel. Nem akarom, hogy vége legyen, szeretnék tovább hömpölyögni ezzel az árral és csak menni-menni bele tovább a pécsi éjszakába…

Felszakadó kisebb és nagyobb ajkak. A csakraszín világba borulva, alkoholkenet az arcon. A piercing-dísz a bőrben, a húsban, a raszta a fejen, a tetovált minta az éterben. A készenlét a következő pillanatra. Az állandó. A halál és születés kezdődik most, a fény elmúlóban foszlányokra esve. A réteg az idegben, a kicsi ujj a mikrofon alatt, a száj a mikrofonban, a test a végtelennel küzd, az én az lehet te, a te meg én, a te testén lebegvén te lettem én, én sikítok vagy csak üvölt bennem az állat, a feltörő, máskor ördögbéke. Lehetek a táncoló lét, a léttel táncoló, a tengeren lépkedő, a szenvedő nő, a csókoló álom, a fetrengő őrület, az az apró édes kis ív a testeden, a testemen, a lelkemben megmártózó szín...

De mindennek vége van egyszer. Két bónusz track. Aztán átállás, kis szünet, majd a búcsúzó Barabás Lőrinc Eklektric. Sena nélkül. Az ő hangja és kisugárzása hiányzott. A zene persze nagyon jó volt, hozták a szokásos formát. Delov Jávor kegyetlenül és kíméletlenül pontosan gyepálta a dobszerkót, Lőrinc tolta a messze szóló trombitát, Bata István adta a groovot, DJ Q Cee rángatta a lemezt, Matyi pedig finom zongoraalappal szolgált. Hamarosan Fábián Juli is előkerült, és hozzáadta az éneket a számokhoz. Ízletes szólók, kortyolható Julihang, épületrezegtető lábdob és basszus, szárnyaló trombitaszólam. Szép búcsú Lőrincéktől.

Jazz, mert brutál jó!

2010-12-01T16:14:00.002+01:00

2010.12.01. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Még régebben írtam ezt a cikket a music.hu-ra. A blogra akkor nem tettem fel. Ma délután viszont eszembe jutott, milyen régen hallgattam már ezt a zenét, és betettem a címben említett lemezt. Nagyon ütött, mint először is, és majdnem nekiálltam írni róla, mikor eszembe jutott, hogy egyszer már megtettem. Tessék:

Avishai Cohen izraeli bőgős, énekes, zeneszerző 2008-as triólemezét hallgatva valamiért Esbjörn Svensson jutott eszembe. De nem is ez a lényeg, hanem hogy ugyanúgy tetszett, mint az E.S.T. zenéje. Modern, mégis magán visel klasszikus jegyeket, és ami a legfontosabb, folyamatosan dinamikus és free is egyszerre.

Az 1970. április 20-án egy Jeruzsálem közeli kisvárosban született bőgős kilenc éves korától zongorázott, de Jaco Pastorius felvételeinek hatására 14 évesen átpártolt a basszusgitárhoz. New Yorkba költözött, és ott tanult zenélni, miközben jazz zenekarokban játszott. 1996-ban megkereste Chick Corea, s így lett az Origin nevű szextett egyik alapító tagja. Később a Chick Corea trióban is közreműködött, majd 1998. óta saját lemezeket is készít. Az Adama (1998) volt az első a sorban, azt követte a Devotion (1999), aztán a Colors (2000), a Lyla (2003), az At home (2005), a Continuo (2006), az As Is... Live at the Blue Note (2007), végül pedig a legújabb albuma, az Aurora (2009). Közben jelent meg 2008-ban a Gently Disturbed, mely egy nagyon innovatív új triónak a lemeze. Avishai Cohen mellett Shai Maestro zongorázik és Mark Guiliana dobol. Utóbbi már játszott Cohen több lemezén is, előbbi pedig az Aurora albumon szerepel a zenészek listáján.

Három zseniális művészről van szó, akik nagyon együtt vannak, és egészet hoznak össze a szabad elemek, ütemtördelések és szólók közepette. Shai Maestro játékát először koncertfelvételen láttam, s megmondom őszintén, hogy fantasztikus, amit képes a zongorával művelni még szólóban is! Néhol klasszikus elemeket hordozó, mégis modern, kicsit world musicos beütésű harmóniákat épít, ami nem csoda, hiszen ő is izraeli származású, akárcsak Cohen. Guiliana pedig egy szintén nagyon sokszínű dobos, aki a leglágyabb kíséretektől a legkeményebb, ütemek közé durranó ütésekkel és szólókkal rukkol elő sokszor a legváratlanabb pillanatban. Összességében az új lemez igen lágynak mondható, talán két-három szerzemény szakítja meg a klasszikus jazzbe hajló számáradatot. Ezek az Eleven Wives, a Gently Disturbed és a The Ever Evolving Etude. Kellemes, dallamdús zene, tele szólókkal és dinamizmussal. Tovább nem is cséplem a szót. Csak ajánlani tudom!

Tracklist:
1. Seattle
2. Chutzpan
3. Lo Baiom Velo Balyla
4. Pinzin Kinzin
5. Puncha Puncha
6. Eleven Wives
7. Gentle Distrubed
8. The Ever Evolving Etude
9. Variations in G Minor
10. Umray
11. Structure in Emotion

Barabás utolsó három

2010-11-30T14:07:00.002+01:00

2010.11.30. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

A Barabás Lőrinc Eklectric zsúfolt házat produkált a Müpában is a nemrég lezajlott elektronikus zenei fesztiválon (amelyen a Bin Jip-pen kívül Bugge Wesseltoft és lemezcégének zenekarai is felléptek). Klubokban, az A38-on és a jam session-szerű „random" esteken jelentős közönséget tudtak régóta megmozgatni. De, úgy tűnik legalábbis, azt vallják, hogy a csúcson kell abbahagyni, mert az idei évzáró bulikról nemrég bejelentették, hogy számukra egyben búcsúturnét is jelentenek. Ha a koncertezésben nem is lehet hiányérzetük, a rajongóknak sem, azért az öt év alatt kiadott két lemez kevés lesz a koncertek nélkül maradt közönségük vigasztalására.

Egyébként ez néhány héten belül a második ilyen jellegű bejelentés ennek a stílusnak a környékéről, ugyanis az Erik Sumo Band sem folyatatja, épp az ötödik születésnapi buli után feloszlottak, miután Harcsa Vera, aki amúgy most a Bin Jipre koncentrál, kivált az együttesből.

A hivatalos megfogalmazás szerint az Ekletric feloszlása nem teljesen visszavonhatatlan. Ugyanis „a tagok öt év együttzenélés után bizonytalan időre felfüggesztik a közös munkát". A részletes megfogalmazás viszont kevés kétséget hagy: „Barabás Lőrinc trombitás-zenekarvezető más irányú zenei elképzelései miatt tesz pontot a zenekar történetének végére."

A decemberi búcsúturnét a nu-jazz műfaj híres producerével, Nicola Contéval és a Bin Jip kvartettel együtt bonyolítják. Tehát a pécsi, szegedi és budapesti koncerteken a fiatal (nu) jazzmuzsikus generáció jelentős erői vonulnak fel.

Nicola Conte olasz gitárosról annyit mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a nu-jazz mozgalom egyik jelentős alakja zenészként, producerként és DJ-ként, Harcsa Verával is dolgozott már. Felvételei, remixei sok válogatáson kapnak helyet, és a Blue Note kiadónál jelenhetett meg albuma. (Forrás: fidelio.hu)

Barabás Lőrinc Eklectric
Barabás Lőrinc (trombita) Fábián Juli (ének) Premecz Mátyás (billentyűs hangszerek), Bata István (basszusgitár), Delov Jávor (dob), Dj Qcee (scratch)

Bin Jip
Harcsa Vera (ének), Kaltenecker Zsolt (billentyűs hangszerek), Gyémánt Bálint (gitár), Andrew J (elektronika, scratch)

Nicola Conte (DJ)

December 3. 20:00 - Pécs, Pécsi Est Café
December 4. 21:00 - Budapest, A38 hajó
December 6. 20:00 - Szeged, JATE klub

Virágtündérke és Dub FX

2010-11-26T16:36:00.001+01:00

2010.11.26. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Ben Stanford, avagy Dub FX kedvese - akit Shoshana Sadiának hívnak, és Flower Fairy néven énekel - 2010-ben adta ki első és Nursery Gryme címre hallgató lemezét. Ennek a lemeznek tökre megörültem, mert Dub FX is rendesen közreműködik rajta, neki pedig mind a 2007-es Live on the street, mind pedig a 2009-es Everythings a Ripple című albumát zseniálisnak tartom és igen sokszor kerülnek a lejátszóba. Így hát elvárásokkal tettem be a Nursery Gryme-ot. Hiba volt. Már az első számot meguntam a felénél. A többi sem jött be. Először nagyon rosszat akartam róla írni, de aztán mégiscsak meggondoltam magam. Ugyanis ez az album gyerekeknek szól. Legalábbis remélem. Nekem nem ad semmit, mert se Dub FX stílusa nincs benne igazán, se a mesélős lányka éneke nem hat meg. Vagyis egy furcsa keverék lett belőle, ami sajnos idegesít. Talán a gyerekeknek azért tetszik, és kicsit megismerik általa a dubot...

Inkább arról, hogy az első két lemez milyen jó! Sokan biztos ismerik már, és sokan nyilván nem, úgyhogy pár szót Benről. Egyszercsak nekiindult a világnak, és néhány effektpaddal és egy mikrofonnal elkezdett utcazenélni. Felvett egymás után különböző szájjal képzett hangokat a mikrofonjával, és élőben rögzítette azokat. Folyamatosan visszajátszva szépen összeállt a zene, és már csak rá kellett énekelnie. Ebben a mókában Mr. Woodnote is részt vett, és saxofonjával jó kis imprókkal színesítette a számokat. Érdekes amúgy, hogy utcán szólalnak meg a dalok, és ezt közvetíti is a music, merthogy én is legtöbbet az utcán hallgattam fülessel, valahogy olyan urban-feelingje van az egésznek. Mászkálós, sétálós, városi.

Az első korong egy élő "koncertfelvétel", a második pedig studióalbum. Mindkettő egy nagyon kiforrott, egyedi feelingű zenét tartogat, amit bármikor jó hallgatni. Számomra nagyon eltalált fúzióról van szó, ráadásul Dub FX hangja is durván szól, kiegészíti, színesíti a hangulatot, a zenét. Csak ajánlani tudom hát mindazt, amit a fogalom - Dub FX - képvisel és közvetít! A srác virágos tündérkéjének pedig sok sikert kívánok, de hogy be nem teszem többet hallgatni, az is biztos! ;) Rosszindulatú megjegyzés, de csak hozzáfűzöm. Flower Fairy-t útközben szedte fel Ben. Az új lemez alapján azt lehet mondani, hogy változott a stílusa. Ha ebbe az irányba megy el továbbra is Dub FX, akkor azt kell mondanom, kár volt beleakadnia ebbe a csajsziba... na de ez csak feltételezés és igen rosszindulatú, csúnya gondolat volt. Adtam is magamnak egy ejnye-bejnyét. :)

http://www.dubfx.net

Ezo karaokee

2010-11-26T10:38:00.003+01:00

2010.11.26. Nádas Dávid [stanley] kultúrGYOM

Bagdi Bella neve egészen véletlenül találkozik össze más emberek neveivel. Más emberek egészen véletlenül találkoznak össze Bagdi Bellával. Viszont mivel véletlen nincs, ezért véletlenül rosszul fogalmaztam az előbb :) Bagdi Bella életmód-tréner, illetőleg mantra-énekesnő. Tegnap este Kaposváron járt, és kis körben, de annál nagyobb energiákat felszabadítva kívánságbeteljesítő meditációt vezetett. Nagyon röviden arról van szó, hogy egy-egy általa írt magyar nyelvű mantrát, vagyis verset ismétel folyamatosan, melybe aztán a többiek is bekapcsolódnak, s végül együtt zeng a varázsige. Közben néhány fontos gondolatot oszt meg, melyek segítenek a hallgatóknak (és egyben éneklőknek) a megfelelő gondolatokkal és energiákkal társítani a kívánt és vágyott dolgot. Az esemény után kicsit beszélgettem Bellával, amiből számomra minden kiderült, mindenre választ kaptam. Nem is húzom tovább, annyit még, hogy miért is a cím. Ezotérikus karaokee. Ez a gondolat jutott eszembe az egyik mantra éneklése közben. Egy projektorral a falra vetítették a mantrát, mi meg énekeltük. Azért érzem fontosnak a cikk címét, mert Bella is éppolyan egyszerű és mégis titokzatos, mint ez a megközelítés, hogy ezo karaokee. Bizonyos szempontból egy karaokee volt sprirituális elemekkel, zenével és szöveggel. Ámde egy nagy jelentőségű, fontos megerősítés, útmutatás is Bella részéről. Erről kicsit bővebben, az előadó szájából:

Először a zenéről kérdeztem.

- Sokáig nem mertem zenélni, mert azt gondoltam, hogy csak profi zenész zenélhet. Nagy zenehallgató sem voltam... Még tizenhét éves voltam, amikor megtanultam gitáron öt akkordot lefogni, és zenésítettem meg verseket, így könnyebben tanultam meg őket. Írni mindig szerettem, kreatívkodni is nagyon szerettem, nem volt egy tudatos dolog... jó mókának tűnt ez az egész: pozitív megerősítéseket írni, és megzenésíteni.

Aztán a zenekarról.

- A többi zenész is autodidakta, abszolút belülről építkezik az egész. Annyi korlátot szabtam már életemben mindennek... s abban a pillanatban, hogy eljutsz oda, hogy nem az számít, hogy milyen múlt áll mögötted, hanem engeded, hogy jöjjön. Nincsenek fix alapok, változnak... Lehet, hogy jövő héten találkozunk, és egész máshogy játszuk el. Kísérletezgetünk, nagyon szabadok vagyunk benne. Nincs felépítése egy számnak, hanem közben kommunikálunk. Ezt nem is lehet másként... főleg velem kapcsolatban, nagyon érezni kell a lüktetést. Szabályok között nem lehet ezt követni, hanem a totál elengedésben, amiben beleférnek a bakik... mert nincs baki. (Bellás mosoly)

A transzról.

- Szerintem a zenének is van humora. Nem egy statikus dolog... ha mersz vele játszani, szabadon utazni, akkor nagyon emel, transzba visz. Ez egy jó értelemben vett transz. Van, hogy koncerten olyan állapotba kerülök, hogy "úristen, hol vagyok?" Nem is érzékelem a testem határait... ott már lebegés van.

Egy szitárhoz hasonló hangszerről.

- Tampurán játszom. Nagyon különleges kapcsolatom van a tampurával, szeretem behozni, mert nagyon utazós, meditatív hangja van. Ugyanakkor van egy nagyon dinamikus, nevetős részem, amibe minden belefér. Van most egy jazz mantránk, ami aktuális nagy kedvencem. Van tangó mantra is... A hangszerekből is sokféle van; didgeridoo, djambe, konga, steelpan...

A felelősségről, a blokkok feloldódásáról, az áldásról.

- Ha valami fel akar jönni, annak fel kell jönni. Mindenki saját magáért vállalja a felelősséget. Az egy fantasztikus dolog, ha valaki megengedni magának, hogy felszabaduljanak a dolgok belőle. Én ebben semmilyen veszélyes dolgot nem látok, sőt azt gondolom, hogy ezek oldások. Azért sírnak sokan, mert valami feloldódik bennük, mikor megáldják a szüleiket például... Felajánlani tiszta szívemből az örömöt és békét egy olyan embernek, akinek nem tudok megbocsájtani... Egy görcs, amit eddig tartottam erősen, ez a görcsös tartás egy pillanatra kiengedődik. Ha próbáljuk többször kioldani, egy idő után kilazul. Ebből a szempontból nagyon merész vagyok... hadd jöjjön! Én az intenzitásban hiszek, hogy ha zuhanni akarok, akkor zuhanok, ha repülni akarok, akkor repülök.

A mindenről.

- Van egy másik is... belemennek ebbe a csodálatba. Velem azonosítják, pedig közben az történik, hogy átélnek egy csodát valakin keresztül, de magukban élik át. Velem azonosítanak egy olyan élményt, ami bennük van. Én ezt pontosan tudom, hogy ez nem én vagyok. Jó látni, hogy saját magukban megszületik valami, aminek ennyire örülnek. Én azt már felismertem, hogy nekem nem az a dolgom, hogy újat mondjak, hanem hogy emlékeztessek. És a dalaimban sincs semmi új tanítás... Azt gondolom, hogy nagy bölcs elődeink, őseink már rég elmondták a lényeget. Arra viszont mindig szükségünk van, hogy újra és újra megerősítsük magunkban ezeket az alapigazságokat. Amit én csinálok, az egy kreatív formája ennek a megerősítésnek. És aki ebben jól érzi magát, annak azt gondolom, egy nagyon örömteli utazást adhat.